Ezen szoktam gondolkodni, csak fordítva, hogy ha mondjuk klónoznék egy ősembert, vagy egy középkori embert, akkor az a mai világban lenne-e annyira okos, mint mi. Az az érzésem, hogy nem.
De azzal nem értek egyet, hogy a tudás lineáris, és egymásra épül, pont a múltkor volt valami dokumentumfilm a római birodalom bukásáról és a közékorról, és ott pont az volt, hogy a közékorban, amikor az embereknek az volt a legnagyobb gondjuk, hogy legyen mit enni, és ne öljék le őket az egymással acsarkodó kiskirályok, pont letojták a római találmányokat, és egy két emberöltő múlva nem is értették, hogy hogyan építették a nagy vízvezetékeket, és hogy hogyan működtek. Jó lehet, hogy nem kell mindent elhinni, de logikusnak tűnt, hogy meglehet az, hogy egy előző korszak tudását a következő elfelejti, és csak később fedezi fel újból. Ha lineáris lenne a tudás, akkor tudnánk, hogy hogyan építették a piramisokat, és nem lenne nagy felfedezés az, hogy az ókori Kínában is építettek már olyasmi gőzzel működő gépeket, amiket csak jóval később találtak fel európában.
De ugyanígy pl. az ősidőkben volt az embereknek olyan tudásuk, ami nekünk nincs. Pl. hogy hogyan szemléljék a természetet, abból olvassanak. Így tudtak vándorolni, és életben maradni, sokkal több mindent tudtak a természetről, sokkal több jelet tudtak fogni, fogékonyabbak voltak több mindenre, míg mi elveszünk és éhen pusztulunk a természetben, hacsak nem vagyunk cserkészek, mert nekünk ezekre már nincs szükségünk. Szóval szerintem a nagy kollektív emberi tudás alakul is, annak ellenére, hogy biztos többet és többet örökítünk az utódainkra.
De azzal nem értek egyet, hogy a tudás lineáris, és egymásra épül, pont a múltkor volt valami dokumentumfilm a római birodalom bukásáról és a közékorról, és ott pont az volt, hogy a közékorban, amikor az embereknek az volt a legnagyobb gondjuk, hogy legyen mit enni, és ne öljék le őket az egymással acsarkodó kiskirályok, pont letojták a római találmányokat, és egy két emberöltő múlva nem is értették, hogy hogyan építették a nagy vízvezetékeket, és hogy hogyan működtek. Jó lehet, hogy nem kell mindent elhinni, de logikusnak tűnt, hogy meglehet az, hogy egy előző korszak tudását a következő elfelejti, és csak később fedezi fel újból. Ha lineáris lenne a tudás, akkor tudnánk, hogy hogyan építették a piramisokat, és nem lenne nagy felfedezés az, hogy az ókori Kínában is építettek már olyasmi gőzzel működő gépeket, amiket csak jóval később találtak fel európában.
De ugyanígy pl. az ősidőkben volt az embereknek olyan tudásuk, ami nekünk nincs. Pl. hogy hogyan szemléljék a természetet, abból olvassanak. Így tudtak vándorolni, és életben maradni, sokkal több mindent tudtak a természetről, sokkal több jelet tudtak fogni, fogékonyabbak voltak több mindenre, míg mi elveszünk és éhen pusztulunk a természetben, hacsak nem vagyunk cserkészek, mert nekünk ezekre már nincs szükségünk. Szóval szerintem a nagy kollektív emberi tudás alakul is, annak ellenére, hogy biztos többet és többet örökítünk az utódainkra.