Ez nekem már olyan mint az Inception c. film. Nem tudom a magyar címét. Nem teljesen értem. Azokban az álmaimban, amire emlékszem teljes jogú jelenlevőkétn vagyok jelen, emlékszem rá, szóval kvázi megfigyelem. Nem tudom, nem értem, hogy lehetnék máshogy megfigyelőként jelen, vagy hogy irányíthatnám. Virtuális valóságot meg egyszerűbben létre tudok hozni, ha fogok egy jó nagy jointot, beszívok, aztán lefekszem, és hagyom magam ellazulni valami jó zenére. Tudom, hogy nem ugyanaz, de a hatás szerintem igen (Persze lehet hogy nem, és hülyeségeket beszélek).
De az az igazság, hogy általában én nem is akarom értelmezni az álmaimat, vagy élvezem, vagy nem, de megtörténik és ez van. mondom az ilyen cikis álmok, hogy meztelenül vagyok a buszon, vagy nem tudok futni stb stb azokról meg eleve tudom, hogy valamit jelentenének, üzenetük van, de nem érdekel. Úgy gondolom elég nekem a tudatos valóság, és a tudatosság, akkor amikor ébren vagyok. Amikor meg alszom, az más világ, és nem akarom összekötni a tudatos világgal, az álmaimat úgy élvezem, mint valami mesét vagy filmet. Nekem ez így beválik nagyon, és attól tartok, ha összekötném a két világot elég hamar valami skizo helyzetbe kerülnék, mert úgy érzem hajlamos lennék rá.
Benne vagy a szerencsés 1 százalékban, aki irányítani tudja álmait?
De az az igazság, hogy általában én nem is akarom értelmezni az álmaimat, vagy élvezem, vagy nem, de megtörténik és ez van. mondom az ilyen cikis álmok, hogy meztelenül vagyok a buszon, vagy nem tudok futni stb stb azokról meg eleve tudom, hogy valamit jelentenének, üzenetük van, de nem érdekel. Úgy gondolom elég nekem a tudatos valóság, és a tudatosság, akkor amikor ébren vagyok. Amikor meg alszom, az más világ, és nem akarom összekötni a tudatos világgal, az álmaimat úgy élvezem, mint valami mesét vagy filmet. Nekem ez így beválik nagyon, és attól tartok, ha összekötném a két világot elég hamar valami skizo helyzetbe kerülnék, mert úgy érzem hajlamos lennék rá.