Best of Izé

hát nem tudom, te vagy a nagyobb pszichológiai guru, biztos jobban tudod, de ha az én álmaim az agyam és pszichém szennyese, akkor csúnya világ lakozik itt bent. Én úgy tudtam és gondolom is, hogy az agyam ilyenkor pihen, illetve nem pihen ugye mert működik csak tartalékra áll, ezért dobálja a képeket néha értelmetlenül és véletlenszerűen. Ezért nem is tulajdonítok nagy jelentőséget az álmaimnak. Jó persze, álmodok valami rég meghalt szerettemmel, persze biztos hiányzik. Vagy mittomén valami mező közepén házikó, amiről úgy tudom álmomban, hgoy ott laktam két évesen és de jó, biztos hiányzik a gyerekkor. De vannak olyan álmok, amiket nem tudnék megfejteni, ha akarnám se. Értem én a tudatos álmot, meg amit írsz, hogy ha cikis a helyzet, akkor tudok dönteni, esetleg felvérteződök valamivel, amit a tudatos ébren világban is tudok használni, gondolom ez a lényege, de tényleg nem akarok még az álmomban is döntéseket hozni, és a gondjaimmal foglalkozni. Én hagyom, hagy follyanak a dolgok, nagyon ritkán van olyan, hogy azt mondom, oké most már elég a cikis helyzetből, ébredjünk föl. Nem tudom, én szeretem az álmaimat úgy ahogy vannak, lehet, hogy azért, mert egy időben nagyobb örömöt adtak, mint a való élet, vagy lehet, mert bármennyire is őrültek néha, értékelem a keszekuszaságot, mint valami művészfilmet, vagy nem tudom. De ez az álom fejtegetés, meg tudatosság az álmaimban nekem valahogy nem fekszik. Ennek ellenére nagoyn érdekes téma amúgy, és el tudom képzelni, hogy valaki meg szereti fejtegetni. De valahol jó érzés ráfogni, hogy csak az agyam játszik, és nem akar üzenni, csak dobálja a képeket. ez olyan biztonságos, mint azt mondani a történésekre, hogy isten akarja így. Kicsit elmenekül az ember.