át lehet esni azon a ponton is amikor "szar a világ, jobb annak aki hülye, stb stb" automatikus negatív gondolatok bombázzák az elméd. Általában az ember akkor nyugszik meg amikor el tudja fogadni, hogy ez is van.
például, küzdök magam ellen, mert nem akarok rossz ember maradni, nem akarok domináns lenni, nem akarok lusta lenni, nem akarok haragos lenni, nem akarok olyakor dühös lenni. Minden olyan folyamat amiben küzdesz magad ellen, fenntartja magát a folyamatot. (volt egy régebbi poszt: http://ize.hu/comments.php?post_id=24404 )
Majd amikor már belefáradsz az állandó önküzdelembe, és megpihensz, na akkor jön a változás. Belefáradás azt hozza, hogy elfogadod azt, hogy ilyen is vagy. És aztán jönnek a gondolatok: nem is biztos, hogy baj az amikor néha domináns vagy bizonyos helyzetekben. És az sem biztos, hogy baj, hogy olykor lusta vagy, stb stb.
"kell-e az embernek, hogy felismerje a nagy igazságokat, megismerje önmagát, növekedjen lélekben, stb stb stb"
nem kell, nincs megpecsételve az-az ember aki nem kezd el minél hamarabb dolgozni magán.
például, küzdök magam ellen, mert nem akarok rossz ember maradni, nem akarok domináns lenni, nem akarok lusta lenni, nem akarok haragos lenni, nem akarok olyakor dühös lenni. Minden olyan folyamat amiben küzdesz magad ellen, fenntartja magát a folyamatot. (volt egy régebbi poszt: http://ize.hu/comments.php?post_id=24404 )
Majd amikor már belefáradsz az állandó önküzdelembe, és megpihensz, na akkor jön a változás. Belefáradás azt hozza, hogy elfogadod azt, hogy ilyen is vagy. És aztán jönnek a gondolatok: nem is biztos, hogy baj az amikor néha domináns vagy bizonyos helyzetekben. És az sem biztos, hogy baj, hogy olykor lusta vagy, stb stb.
"kell-e az embernek, hogy felismerje a nagy igazságokat, megismerje önmagát, növekedjen lélekben, stb stb stb"
nem kell, nincs megpecsételve az-az ember aki nem kezd el minél hamarabb dolgozni magán.