Én a 20-as éveim elején sorkatonai szolgálatomat töltöttem, apám, nővéreim, és bátyáim nagy büszkeségére. Nem az ájfon, meg a fészbúk volt a mindennapi életünk középpontja, hanem az alkalmazkodás, baráti kapcsolatok kialakítása a surranótársakkal, az otthon hagyott barátnő vigasztalása, és a családtól távol töltött idő által kialakult személyiségünk megértése. Meg persze a szívatások "túlélése". Amúgy az első telefonom Siemens A35 volt.... :)