Egyáltalán nem érted a probléma lényegét, de a félremagyarázás meg a bagatellizálás nagyon megy.
Itt elsősorban nem a fizikai munkát végzőkről és a bértábla szerint fizetett közalkalmazottakról van szó, ahol pontosan lehet tudni, hogy adott munkakörben ki mennyit fog keresni. Ott nincs is nagy különbség a férfi és női bérek között. A cikkben is az szerepel, hogy a középvezetőkről, felsővezetőkről, szellemi foglalkozású diplomásokról van itt szó elsősorban. A jövedelem és a béren kívüli juttatások eltérő mértéke, valamint az üvegplafon jelenség nyilván nem a takarítónőket érinti, akik max. pár ezer forint értékű melegétel utalványt kapnak, előrelépési lehetőségről meg esetükben nem is igen beszélhetünk, hanem a képzettebb, felelősségteljesebb munkát végző embereket (pl. orvosok, mérnökök, kutatók, stb.), akiknek több energiát kell invesztálniuk a képesítésük, szaktudásuk megszerzésébe, és ezt honorálandó a munkájukért több fizetés jár(na) nekik.
Lehet, hogy te nem ilyen munkát végzel, ezért nem találkoztál még a jelenséggel, de ezért kijelenteni, hogy nem is létezik ilyesmi kb. olyan mintha azt mondanád, hogy olyan nincs, hogy Afrikában éhen halnak emberek, mert te még olyat soha nem láttál... Kicsit meg kéne próbálni elszakadni a szűk kis világodtól (vagy legalább megtanulni csöndben maradni).
A másik mellett való kiállás meg rohadtul nem arról szól, hogy a nőket gyámolítani kell (ahogy az egyenjogúság sem arról, hogy a nők is viselkedhetnek suttyó paraszt módjára, nem kell kifacsarni a dolgokat). Tudod, intelligens ember - nemtől függetlenül - el tud jutni odáig, hogy ha a munkatársamnak problémája van (nemtől függetlenül), akkor nem áskálódok ellene, meg kihasználom a helyzetet a munkaadók seggének fényesre nyalására, és adom alájuk a lovat, hanem fellépek az igazságtalansággal szemben akkor is, ha nem engem érint, mert esetleg legközelebb kerülhetek én is a fasz rosszabbik végére, amikor nekem lehet szükségem a többiek támogatására. Erre lettek kitalálva ugye a szakszervezetek, ha nem züllesztették volna le őket. Így viszont marad a dolgozók egymás közti szolidaritása, amivel meg tudnák védeni magukat. Ez sajnos - épp a hozzád hasonló, ostoba, szűklátókörű egyéneknek köszönhetően - a béka segge alatt van kishazánkban, aminek meg is van a férfi és női munkavállalókra nézve egyaránt kedvezőtlen következménye.
A példád meg egyáltalán nem mérvadó. Kb. a közoktatás meg a betegellátás az egyetlen terület, ahol túlsúlyban vannak a női munkavállalók, ezért jobban figyelembe veszik az érdekeiket. De - kapaszkodj meg - ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a több száz másik területen is ugyanez a helyzet. Megint csak azt tudom erre mondani, hogy elő kéne jönni a hátsó udvarból - ha nem is a főutcáig, de legalább a bekötőútig...
Igencsak sajnállak, ha ezeket a mélyebb összefüggéseket képtelen vagy átlátni.
Még a cégautót is nehezen bízzák egy nőre
Itt elsősorban nem a fizikai munkát végzőkről és a bértábla szerint fizetett közalkalmazottakról van szó, ahol pontosan lehet tudni, hogy adott munkakörben ki mennyit fog keresni. Ott nincs is nagy különbség a férfi és női bérek között. A cikkben is az szerepel, hogy a középvezetőkről, felsővezetőkről, szellemi foglalkozású diplomásokról van itt szó elsősorban. A jövedelem és a béren kívüli juttatások eltérő mértéke, valamint az üvegplafon jelenség nyilván nem a takarítónőket érinti, akik max. pár ezer forint értékű melegétel utalványt kapnak, előrelépési lehetőségről meg esetükben nem is igen beszélhetünk, hanem a képzettebb, felelősségteljesebb munkát végző embereket (pl. orvosok, mérnökök, kutatók, stb.), akiknek több energiát kell invesztálniuk a képesítésük, szaktudásuk megszerzésébe, és ezt honorálandó a munkájukért több fizetés jár(na) nekik.
Lehet, hogy te nem ilyen munkát végzel, ezért nem találkoztál még a jelenséggel, de ezért kijelenteni, hogy nem is létezik ilyesmi kb. olyan mintha azt mondanád, hogy olyan nincs, hogy Afrikában éhen halnak emberek, mert te még olyat soha nem láttál... Kicsit meg kéne próbálni elszakadni a szűk kis világodtól (vagy legalább megtanulni csöndben maradni).
A másik mellett való kiállás meg rohadtul nem arról szól, hogy a nőket gyámolítani kell (ahogy az egyenjogúság sem arról, hogy a nők is viselkedhetnek suttyó paraszt módjára, nem kell kifacsarni a dolgokat). Tudod, intelligens ember - nemtől függetlenül - el tud jutni odáig, hogy ha a munkatársamnak problémája van (nemtől függetlenül), akkor nem áskálódok ellene, meg kihasználom a helyzetet a munkaadók seggének fényesre nyalására, és adom alájuk a lovat, hanem fellépek az igazságtalansággal szemben akkor is, ha nem engem érint, mert esetleg legközelebb kerülhetek én is a fasz rosszabbik végére, amikor nekem lehet szükségem a többiek támogatására. Erre lettek kitalálva ugye a szakszervezetek, ha nem züllesztették volna le őket. Így viszont marad a dolgozók egymás közti szolidaritása, amivel meg tudnák védeni magukat. Ez sajnos - épp a hozzád hasonló, ostoba, szűklátókörű egyéneknek köszönhetően - a béka segge alatt van kishazánkban, aminek meg is van a férfi és női munkavállalókra nézve egyaránt kedvezőtlen következménye.
A példád meg egyáltalán nem mérvadó. Kb. a közoktatás meg a betegellátás az egyetlen terület, ahol túlsúlyban vannak a női munkavállalók, ezért jobban figyelembe veszik az érdekeiket. De - kapaszkodj meg - ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a több száz másik területen is ugyanez a helyzet. Megint csak azt tudom erre mondani, hogy elő kéne jönni a hátsó udvarból - ha nem is a főutcáig, de legalább a bekötőútig...
Igencsak sajnállak, ha ezeket a mélyebb összefüggéseket képtelen vagy átlátni.