Ez nem mindig volt így. Az egész a letelepedéssel, a magántulajdon megjelenésével (amibe élőlények is beletartoznak, sőt, kezdetben nyilván elsősorban élőlények tartoztak bele), valamint a férfiak gyerekcsinálásban betöltött szerepének a felismerésével kezdődött. Onnantól kezdve a férfiaknak fontossá vált, hogy biztosítsák, hogy a hozzájuk tartozó nő(k) valóban az ő gyerekeiket szüli(k) meg. Ezt a legegyszerűbben úgy lehetett megoldani, ha a nőket vagyontárgyként (vagy jutalomként - ld. iszlám) kezelték, és elzárták, önálló döntési jogaikban korlátozták őket. Persze kialakult mellé egy ideológia, hogy mindez az "ő érdekükben is" történik, meg "ez a dolgok rendje", stb., hogy legitimizálni lehessen az egyenlőtlenségeket. Ezt sajnos ma is nagyon sok ember automatikusan magáévá teszi, és bele sem gondol, hogy mi van a hátterében.
Bonyolult dolog ez, mert igazából nem csak a férfiak férfiközpontúak, hanem az egész társadalom. Mivel a nők is ebben nőnek fel, sok nő is elfogadja ezt a dolgot, és valójában ő is férfiközpontú (pl. jobban bízik a férfi orvosban, stb.), mert ragaszkodik a "hagyományokhoz", a neveltetéséhez. Nagyon nehéz az egyénnek ezekkel szembemenni, még ha neki nem kedvező állapotot hoz is létre a dolog. Ugyanez az oka szerintem annak is, hogy sok nő miért nem hagyja ott az őt bántalmazó férjét. Ezt a szituációt nem lehet egészséges párkapcsolattal a háttérben, kívülállóként megérteni. Paradox dolognak tűnik, de az áldozatok egy idő után beletörődnek a helyzetükbe, sőt, maguk is elkezdenek azonosulni az elnyomó ideológiájával, valóban elhiszik, hogy ez az állapot az igazságos, hogy ezt érdemlik. Ennek az lehet a pszichológiai háttere, hogy így könnyebb elviselni a helyzetet, mint állandóan őrlődni miatta, küzdeni ellene, konfliktust provokálni, amiben jó eséllyel a fizikailag gyengébb nő húzza a rövidebbet. Aki ilyen helyzetben van, egy idő után nem tud racionálisan gondolkodni, nem látja át, hogy a beletörődés helyett vannak más megoldások is. Ezt ugye koncentrációs táborokban, hadifoglyokon, stb. is megfigyelték, teljesen általános emberi reakció.
Még a cégautót is nehezen bízzák egy nőre
Bonyolult dolog ez, mert igazából nem csak a férfiak férfiközpontúak, hanem az egész társadalom. Mivel a nők is ebben nőnek fel, sok nő is elfogadja ezt a dolgot, és valójában ő is férfiközpontú (pl. jobban bízik a férfi orvosban, stb.), mert ragaszkodik a "hagyományokhoz", a neveltetéséhez. Nagyon nehéz az egyénnek ezekkel szembemenni, még ha neki nem kedvező állapotot hoz is létre a dolog. Ugyanez az oka szerintem annak is, hogy sok nő miért nem hagyja ott az őt bántalmazó férjét. Ezt a szituációt nem lehet egészséges párkapcsolattal a háttérben, kívülállóként megérteni. Paradox dolognak tűnik, de az áldozatok egy idő után beletörődnek a helyzetükbe, sőt, maguk is elkezdenek azonosulni az elnyomó ideológiájával, valóban elhiszik, hogy ez az állapot az igazságos, hogy ezt érdemlik. Ennek az lehet a pszichológiai háttere, hogy így könnyebb elviselni a helyzetet, mint állandóan őrlődni miatta, küzdeni ellene, konfliktust provokálni, amiben jó eséllyel a fizikailag gyengébb nő húzza a rövidebbet. Aki ilyen helyzetben van, egy idő után nem tud racionálisan gondolkodni, nem látja át, hogy a beletörődés helyett vannak más megoldások is. Ezt ugye koncentrációs táborokban, hadifoglyokon, stb. is megfigyelték, teljesen általános emberi reakció.