Tavaly nyáron lépett életbe az új büntető törvénykönyv, amely egyebek mellett kiterjesztette az úgynevezett jogos védelem lehetőségeit is. Az új törvény már nem írja elő az arányosság követelményét, például egy éjszakai támadás esetén nem kell mérlegelni, hogy a megtámadott visszaüt vagy szúr. Egy tragédia és egy elsőfokú ítélet most megint felhívja a figyelmet ennek a jelentőségére. Ti hogyan vélekedtek a módosítás helyességéről?
A videóban látott esetnél szerintetek mi lett volna az igazságos eljárás?
Képzeljük el: sétálok haza felé az utcán, szembe jön egy régi haragosom, aki szó nélkül szíven szúr, aztán közli a kiérkező rendőrökkel, hogy ez azért történt, mert én pofon vágtam.
A riporttal kapcsolatban: nincs valami szabály arra, hogy hány centis lehet a kés, ami még nem minősül fegyvernek?
Tudomásom szerint ez hét centi lenne, de lehet, hogy megint elavult vagyok.
De tény: aki éjszaka 12cm -es bicskával rohangál, az nem azért teszi, mert zsíros kenyeret enne póréhagymával.
Szíven szúrja az illetőt utána a hátát vagdossa, miközben ott vannak a haverjai?
A másik pedig az, hogy egymást hergeli a két csoport. Ezek után az ilyesmi önvédelemnek számít?
Végeredményben össze lehetne engedni 1-1 csapatot, hadd verekedjenek, aztán a túlélők önvédelemre hivatkozhatnak.
Jó, én megértem, hogy vannak olyan helyzetek, amikor tényleg engednie kell a törvénynek, hogy az ember könnyebben megvédhesse magát, de kétlem azt, hogy ilyen módon ezt meg lehet oldani, mert az ilyesmivel nagyon könnyű visszaélni.