Már hatévesen elkezdhetnénk megtanulni kezelni a stresszhelyzeteket, de az iskolai relaxációs program félreértelmezése és egyházi körök riogatása miatt a heti 30 perces lazítás mégsem került be a Nemzeti alaptantervbe.
Abszolút nem akarok abba a hibába esni, hogy bezzeg az én időmben.... de bezzeg az én időmben nem voltak ilyenek. Elmentünk az iskolába, tanultunk feleltünk, egyest kaptunk, ötöst kaptunk, hazamentünk, tanultunk vagy nem, és kész. Nem tudom, mert nem vagyok ma iskolás, és iskolás gyerekem sincs, de olyan, mintha 10-szer olyan nehéz lenne ma az iskola, mint húsz éve mondjuk. Nem értem, ennyire nehéz manapság gyereknek lenni, vagy ennyivel több stressz éri az embereket, vagy ennyire hülyébbek a mai gyerekek, hogy bármiféle stresszkezelés és jobb agyféltekés könnyítés nélkül nem tudnak elvégezni egy általánost meg egy gimnáziumot. Mert kicsit úgy tűnik, mintha le lennének degradálva a mai gyerekek. Jajj sok a tananyag, jajj stresszes az élet, jajj nehezek a tankönyvek, jajj nagy az elvárás. Ez tényleg így van?
Valaki, akinek van iskolás gyereke? mi a helyzet?