Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
Már hatévesen elkezdhetnénk megtanulni kezelni a stresszhelyzeteket, de az iskolai relaxációs program félreértelmezése és egyházi körök riogatása miatt a heti 30 perces lazítás mégsem került be a Nemzeti alaptantervbe.
Ezen az úton tovább haladva feltételezem, hogy olyan jelenség sincs, miszerint hatéves korára minden gyerek befeszül. Vagyis, a család, a környezet hatására válhatnak egyesek stresszessé, feszültté. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen, ahogyan mi felnőttek is stresszesebb életet élünk, mint szüleink-nagyszüleink, úgy ez gondolom a gyerekekre is igaz. Sőt, ezért mi és a környezet a felelős.
Én a problémát abban látom, hogy ha egy adott tudást nem a megfelelő "közönségnek" és nem a megfelelő szakemberek akarják átadni. Mert az ugye világos mindanyiunk számára, hogy nagy kárt ezzel nem lehet okozni az adott résztvevő személyiségében, viszont abban igazuk van egyeseknek, hogy ha nincs haszna valaminek, akkor az akár felesleges is lehet. Idő és energia pocsékolás.
A mai kor gyermeke egészen más környezetben nevelkedik, teljesen más hatások érik, mint amilyenek minket vagy őseinket értek.Emiatt én nem látok abban semmi rosszat, ha követve a fejlődést bevezetünk, kipróbálunk olyan dolgokat, amik régen vagy manapság nem megszokottak. Legyen az jóga, agytorna, búvárkodás vagy tablettréning.
Azonban ha már csinálunk valamit, akkor azt tegyük felelősségteljesen, szakemberekkel, profin. Ismertessük meg először a szülőkkel, felnőttekkel, szkeptikusokkal és ha valóban olyan eredményes és hatásos, akkor könyörögni fognak érte, hogy bekerüljön a NAT-ba.