Nos, elkeseredni nem kell, hiszen 1 perccel sem vagy hátrébb másoknál, sőt.
Akik elvégeznek egy szakközepet, azok 19 évesen ott állnak egy érettségivel a kezükben és nulla tapasztalattal. Mert lássuk be, hogy a kötelező nyári gyakorlatok és a heti 1 gyakorlati nap alatt nem válik senkiből szakember. Azt mondják (legalábbis annak idején nekünk), hogy a szakmunkások lesznek a munkások, a szakközepesek, gimnazisták a vezetők. Ez egy orbitális baromság. Papíron lehet, de hogy szaktudásban nem lesz egyik sem sehol a szakmunkáshoz az is biztos. Ezután lehet menni (régen lehetett) technikumba(még 1-2 év), ami szintén egy kalap sz.rt sem ér. És akkor 21 évesen elvileg ott áll a delikvens, elvileg vezető végzettséggel és semmi tapasztalattal, gyakorlattal, tudással.
Ilyenkor lehet elmenni fősulira, egyetemre valami ütős büfészakra, ami még kb.4 év farokverés. Az ember már 23-25 éves és továbbra sem ért semmihez. A szakmájában nem tud elhelyezkedni, mert nem ért hozzá, nincs gyakorlata, más területen meg szintén ez a helyzet. Tehát jöhet valami kamu adatrögzítős, raktárosi munka, külföld vagy egy újabb szakma kitanulása. Ezek megint évek és további rengeteg pénz.
Sok esetben van egy közel 30 éves, megfáradt, megkeseredett, eladósodott fiatal, akinek "szakemberként" kéne helytállnia.
Ezért én ha tehetném, akkor most fiatalon kitanulnék egy nehéz szakmát, mellé ráfeküdnék 1-2 idegennyelvre és 20-22 évesen én lennék a császár vagy itthon vagy külföldön.
Az a kevés, aki pedig valóban komolyan veszi a szakmáját, célját és emellett jó szakember is, illetve vezető egyéniség, az mehet a felsőoktatásba tovább. De sajnos ők vannak kevesebben.
Akik elvégeznek egy szakközepet, azok 19 évesen ott állnak egy érettségivel a kezükben és nulla tapasztalattal. Mert lássuk be, hogy a kötelező nyári gyakorlatok és a heti 1 gyakorlati nap alatt nem válik senkiből szakember. Azt mondják (legalábbis annak idején nekünk), hogy a szakmunkások lesznek a munkások, a szakközepesek, gimnazisták a vezetők. Ez egy orbitális baromság. Papíron lehet, de hogy szaktudásban nem lesz egyik sem sehol a szakmunkáshoz az is biztos. Ezután lehet menni (régen lehetett) technikumba(még 1-2 év), ami szintén egy kalap sz.rt sem ér. És akkor 21 évesen elvileg ott áll a delikvens, elvileg vezető végzettséggel és semmi tapasztalattal, gyakorlattal, tudással.
Ilyenkor lehet elmenni fősulira, egyetemre valami ütős büfészakra, ami még kb.4 év farokverés. Az ember már 23-25 éves és továbbra sem ért semmihez. A szakmájában nem tud elhelyezkedni, mert nem ért hozzá, nincs gyakorlata, más területen meg szintén ez a helyzet. Tehát jöhet valami kamu adatrögzítős, raktárosi munka, külföld vagy egy újabb szakma kitanulása. Ezek megint évek és további rengeteg pénz.
Sok esetben van egy közel 30 éves, megfáradt, megkeseredett, eladósodott fiatal, akinek "szakemberként" kéne helytállnia.
Ezért én ha tehetném, akkor most fiatalon kitanulnék egy nehéz szakmát, mellé ráfeküdnék 1-2 idegennyelvre és 20-22 évesen én lennék a császár vagy itthon vagy külföldön.
Az a kevés, aki pedig valóban komolyan veszi a szakmáját, célját és emellett jó szakember is, illetve vezető egyéniség, az mehet a felsőoktatásba tovább. De sajnos ők vannak kevesebben.