Mi köze lehet a bukott angyaloknak az Új Világrendhez és a New Age mozgalomhoz és mit mond erről a Biblia? Hogyan kerül a képbe az ember bukása, Atlantis vagy az ufó jelenség? Erről és sok más kérdésről szól ez a dokumentumfilm, aminek célja megválaszolni, hogy miért is épül körülöttünk egy Új Világrend, mi a célja és van-e kiút.
A halált nem fogjuk soha megszüntetni. Ezt biztosan tudom mondani neked. Az életkort ma még elképzelhetetlen határokig ki lehet esetleg tolni a tudomány fejlődésével, de örök élete soha nem lesz senkinek. Nem erre van ugyanis a szervezetünk berendezkedve. Pszichésen sem bírnánk ki, előbb-utóbb minden "halhatatlan" öngyilkos lenne... Már a rövidke emberi élet során is ahogy öregszünk, úgy érezzük egyre kívülállóbbnak, magányosabbnak, "nem ide illőnek" magunkat. Ez az érzés már pár száz év történelmi, környezeti változásait végignézve, végigélve is olyan erős depresszióhoz vezetne, hogy az illető magától szüntetné be minden élettevékenységét (és akkor hol vagyunk még a több ezer, százezer, millió évtől...). A halhatatlanságot csak egy olyan hipotetikus élőlény bírná ki, aki eleve halhatatlannak születik, nem kell fejlődnie, változnia, állandóságban telik az élete. - Ez egyben meg is magyarázza, hogy miért is nem létezik ilyen élőlény. :)
Eleve maguk a fajok sem halhatatlanok, folyamatos a változás az egyed alatti és az egyed feletti szerveződési szinteken is. Ahogy egy sejt sem lehet halhatatlan, ha a szervezet változik, elpusztul, úgy annak sincs értelme, hogy halhatatlan egyedek tartozzanak az állandóan változó, fejlődő fajokhoz...
Gyakorlati szempontból: Még ha ki is veszed az agyát valakinek, belehelyezed egy halhatatlan kibertestbe, és valahogy biztosítod, hogy fizikailag, kémiailag végtelen ideig működőképes legyen, akkor sem olyan a szerkezete, felépítése, működése, hogy akár csak több ezer év emlékeivel, ingereivel, élményanyagával megbirkózzon. Valószínűleg egy idő után összeomlana a működése, és egy tabula rasa után "resetelné" magát. Ez viszont ugyanúgy az illető régi énjének a halálát jelentené...
Ugyanez a helyzet, ha valahogy sikerülne megfejteni az emlékek tárolásának és az érzelmek generálódásának pontos mechanizmusát, és átmenteni azokat egy mesterséges agyba. Egyrészt az ember nem csak az agyából áll, a szervezeted egészéből jövő információk, kémiai emlékek, ingerek összessége alakítja ki azt, aki vagy, másrészt az már szintén nem ugyanaz az ember lenne, mert az emlékei nem ugyanabban a közegben lennének, egy másik rendszerben pedig nem ugyanúgy működne, nem ugyanúgy reagálna rájuk. - Hasonlóan ahhoz, hogy attól még, hogy én leírom ezt, a te agyadban biztos, hogy kicsit máshogy képződik le a mondandóm, pedig teljesen ugyanazt a szöveget olvasod, és akkor is más lesz ez, ha az én emlékeimet, tudásomat, gondolataimat valahogy közvetlenül a te agyadba lehetne plántálni...
Cserébe viszont vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy valóban egyszeri és megismételhetetlen entitás. :)
Eleve maguk a fajok sem halhatatlanok, folyamatos a változás az egyed alatti és az egyed feletti szerveződési szinteken is. Ahogy egy sejt sem lehet halhatatlan, ha a szervezet változik, elpusztul, úgy annak sincs értelme, hogy halhatatlan egyedek tartozzanak az állandóan változó, fejlődő fajokhoz...
Gyakorlati szempontból: Még ha ki is veszed az agyát valakinek, belehelyezed egy halhatatlan kibertestbe, és valahogy biztosítod, hogy fizikailag, kémiailag végtelen ideig működőképes legyen, akkor sem olyan a szerkezete, felépítése, működése, hogy akár csak több ezer év emlékeivel, ingereivel, élményanyagával megbirkózzon. Valószínűleg egy idő után összeomlana a működése, és egy tabula rasa után "resetelné" magát. Ez viszont ugyanúgy az illető régi énjének a halálát jelentené...
Ugyanez a helyzet, ha valahogy sikerülne megfejteni az emlékek tárolásának és az érzelmek generálódásának pontos mechanizmusát, és átmenteni azokat egy mesterséges agyba. Egyrészt az ember nem csak az agyából áll, a szervezeted egészéből jövő információk, kémiai emlékek, ingerek összessége alakítja ki azt, aki vagy, másrészt az már szintén nem ugyanaz az ember lenne, mert az emlékei nem ugyanabban a közegben lennének, egy másik rendszerben pedig nem ugyanúgy működne, nem ugyanúgy reagálna rájuk. - Hasonlóan ahhoz, hogy attól még, hogy én leírom ezt, a te agyadban biztos, hogy kicsit máshogy képződik le a mondandóm, pedig teljesen ugyanazt a szöveget olvasod, és akkor is más lesz ez, ha az én emlékeimet, tudásomat, gondolataimat valahogy közvetlenül a te agyadba lehetne plántálni...
Cserébe viszont vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy valóban egyszeri és megismételhetetlen entitás. :)
Ez Nas evangéliuma. :D