De pont erről szólna a cölibátus, hogy ezt a késztetést legyőzzék, meg a szex utáni vágyat, meg a családi gondokat elkerüljék, és ezek helyébe megszállja őket a szentélek, és még nagyobb erővel tudjanak isten kedvére tevékenykedni. Az alap gondolat nem rossz, csak valóban, hogy tudna a világban helyt állni, és világi emberekkel foglalkozni olyan ember, aki nem e világban él. Gondolok itt arra, hogy egy olyan ember, akinek van felesége, gyereke, az egyrészt átlátja az emberek gondjait, másrészt olyan érzéseket kap, amik építik a kis lelkét. A cölibátus valóban a középkorban, a kolostorokban volt jó. Viszont ha jól tudom a buddhista szerzetesek is cölibátusban élnek, és onnan nem hall ilyen dolgokat az ember. Lehet, hogy a testmozgás is sokat segít? Kung-fuzni kéne a keresztény papoknak is, vagy egymással birkózni, lehet nyugodtabbak lennének.