A cölibátus elvileg egy áldozat, amit azért hoznak, hogy "Istennek tetsző", tiszta életet éljenek, valamint hogy a vétkeikért vezekeljenek. Az aszkézis egy formája. Manapság a nyugati társadalmakban már nem nagyon éhezteti, veri véresre magát senki, de a lemondásnak - mint Istennek bemutatott áldozatnak - ez az enyhébb fajtája még fennmaradt.
Persze, akarat- és lelkierő kell hozzá, hogy valaki tartani tudja, így nyilván van valamiféle eszmei értéke (kb. annyi mint annak, hogy le tudja -e győzni valaki önmagát, és elég kitartó tud -e lenni, hogy pl. megmásszon egy hegyet...). Viszont ha a gyakorlatban meg is valósítja, gondolatban biztos, hogy nem tud mentes maradni senki (egészséges, ivarérett, felnőtt ember) a szexuális késztetéstől (nem beszélve arról, hogy minek számít az, ha a szervezete önállósítja magát, és a reggeli félálomban elintézi, amit az illető megtagad magától...).
Persze, akarat- és lelkierő kell hozzá, hogy valaki tartani tudja, így nyilván van valamiféle eszmei értéke (kb. annyi mint annak, hogy le tudja -e győzni valaki önmagát, és elég kitartó tud -e lenni, hogy pl. megmásszon egy hegyet...). Viszont ha a gyakorlatban meg is valósítja, gondolatban biztos, hogy nem tud mentes maradni senki (egészséges, ivarérett, felnőtt ember) a szexuális késztetéstől (nem beszélve arról, hogy minek számít az, ha a szervezete önállósítja magát, és a reggeli félálomban elintézi, amit az illető megtagad magától...).