Best of Izé

Magamból kiindulva, láttam otthon gyerekkoromban nagyon csúnya dolgokat, és én sem lettem hülye. Így leegyszerűsítve. Illetve az az igazság, hogy érzek magamban néha furcsa indulatokat, de próbálom elnyomni, illetve felfogom, hogy nem verem az asszonyt, mert nem szabad. még ha esetleg ezt is láttam otthon gyerekként. Hát ehhez is kell egy adag ész, segítség, olyan környezet, hogy az ember pont az ellentétét akarja, mint amit megtapasztalt gyerekként, illetve, tényleg nagyon sokat segít az, ha az ember rájön, tudja, hogy mit miért érez. Plusz gondolom a legfontosabb az intenzitás, meg hogy egy gyerek a rossz dolgokat hány éves koráig tapasztalja, éli át. Mert más az, ha mondjuk 3-5 éves koráig történik vele valami, vagy mondjuk ha 12 éves koráig megy szar élet. Akkor már szinte menthetetlen gondolom, mert nem tudom pontosan de talán 4-6 éves koráig szocializálódik az ember, addig alakulnak ki a minták. Asszem.

Szerintem is, aki annyira beteg, vagy annyira könyörtelen, annál nincs értelme kezelésről meg segítségről beszélni. De itt nem is az a lényeg, hogy azt az embert megmentsék, aki tucatszámra gyilkolja a szűz lányokat. Hanem hogy megértsék, hogy esetleg segíthessenek olyanokon, akik még nem kezdték el. Illetve segíteni lehet mondjuk egy mutogatós bácsin, ha elkapják és kikezelik, akkor talán nem lép egy szinttel feljebb.

Lehet hogy egyszerűbb lenne a világ, ha úgy állnánk hozzá, hogy aki szántszándékkal valami bűnt követ el, főleg súlyosat, azt rendesen megbüntetni, kiiktatni, kivégezni, megsemmisíteni, és igazából ez fair is lenne a társadalommal szemben, csak ugye a visszaélések, az ártatlanok, meg az, hogy elvileg civilizáltak vagyunk, és ez azért kötelez valami emberségre. Kár, hogy a betegesen gonosz embereket ez nem kötelezi semmire.

Viszont tényleg érdekes, mármint pszichológiai szempontból egy egy különösen aberrált vagy őrült embernél, hogy hogy gondolkodik, mit miért csinál, mik az okok. De jó lenne, ha inkább csak filmen lennének érdekesek.