"nagyon sokat segít az, ha az ember rájön, tudja, hogy mit miért érez."
- ezt jól látod. Minél többet tudsz a mögöttes dolgokról, annál jobban meg tudod magadnak intellektualizálni. Aztán kognitívan is és érzelmileg is azon agyalsz, hogy ez nem helyes ne tegyem meg, egyszerűen idővel meghaladod ezt a problémát, mert átírod magadban annak a viselkedésnek, érzelmeknek az idegrendszeri pályáját, szinapszisait. (persze ez az elméleti oldala, ha komolyabb dologról van szó, ott nem megy ennyire könnyen, és külső segítség kell, de a mechanizmus maga az ez)
"meg hogy egy gyerek a rossz dolgokat hány éves koráig tapasztalja, éli át."
ezt is jól látod, minél korábbi problémákról beszélünk annál súlyosabb következményekkel járhatnak. Egy gyerek nagyjából 12 éves korban ér el arra a szellemi érettségre, ahol képessége van már úgy gondolkodni, és racionalizálni ahogy a felnőtt ember teszi. Ha egy gyermek 4-5 évesen már felnőttként tudna gondolkodni magáról, akkor a vele történő dolgokat teljes normalitással fel tudná dolgozni.
Mivel gyermekkorban elég sok tekintetben fejletlenek vagyunk gondolkodásban, és érzelmileg, így az akkor velünk történő események annak megfelelően tudjuk csak feldolgozni. PL lehet a gyermek akar csinálni valamit, de az anya eszméletlen hangos reakcióval ráordít, hogy ne tegye. Ez a gyerekben úgy fog tárolásra kerülni, hogy maximális megsértettsége van anyjával szemben, egyrészt, mert neki volt valami hajlandósága, hogy megtegyen valamit és nem tehette meg, másrészt olyan érzelmi csomagolásban történt meg az egész szabályozás, ami neki maximálisan rosszul esett.
Ez ilyen formában kerül elmentésre, majd fixálódik és hasonló helyzetben ennek megfelelően fog majd cselekdni, gondolkodni, viselkedni. Amikor regresszióban ezt az illetőt felnőtt korában visszavezetik ehhez az élményéhez, és a felnőtt racionális gondolkodójával újra átéli ezt a gyermekkori megélést, akkor realizálja a dolgok igazi mivoltált, és rájön, hogy az anya azért förmedt rá, mert hirtelen, és ijedt reakciójában nem akarta, hogy megérintse mondjuk a forró sütő szélét.
Amikor szembesül az illető a mögöttes okokkal, akkor kitisztul az elakadás, és átíródik az addigi idegpálya.
- ezt jól látod. Minél többet tudsz a mögöttes dolgokról, annál jobban meg tudod magadnak intellektualizálni. Aztán kognitívan is és érzelmileg is azon agyalsz, hogy ez nem helyes ne tegyem meg, egyszerűen idővel meghaladod ezt a problémát, mert átírod magadban annak a viselkedésnek, érzelmeknek az idegrendszeri pályáját, szinapszisait. (persze ez az elméleti oldala, ha komolyabb dologról van szó, ott nem megy ennyire könnyen, és külső segítség kell, de a mechanizmus maga az ez)
"meg hogy egy gyerek a rossz dolgokat hány éves koráig tapasztalja, éli át."
ezt is jól látod, minél korábbi problémákról beszélünk annál súlyosabb következményekkel járhatnak. Egy gyerek nagyjából 12 éves korban ér el arra a szellemi érettségre, ahol képessége van már úgy gondolkodni, és racionalizálni ahogy a felnőtt ember teszi. Ha egy gyermek 4-5 évesen már felnőttként tudna gondolkodni magáról, akkor a vele történő dolgokat teljes normalitással fel tudná dolgozni.
Mivel gyermekkorban elég sok tekintetben fejletlenek vagyunk gondolkodásban, és érzelmileg, így az akkor velünk történő események annak megfelelően tudjuk csak feldolgozni. PL lehet a gyermek akar csinálni valamit, de az anya eszméletlen hangos reakcióval ráordít, hogy ne tegye. Ez a gyerekben úgy fog tárolásra kerülni, hogy maximális megsértettsége van anyjával szemben, egyrészt, mert neki volt valami hajlandósága, hogy megtegyen valamit és nem tehette meg, másrészt olyan érzelmi csomagolásban történt meg az egész szabályozás, ami neki maximálisan rosszul esett.
Ez ilyen formában kerül elmentésre, majd fixálódik és hasonló helyzetben ennek megfelelően fog majd cselekdni, gondolkodni, viselkedni. Amikor regresszióban ezt az illetőt felnőtt korában visszavezetik ehhez az élményéhez, és a felnőtt racionális gondolkodójával újra átéli ezt a gyermekkori megélést, akkor realizálja a dolgok igazi mivoltált, és rájön, hogy az anya azért förmedt rá, mert hirtelen, és ijedt reakciójában nem akarta, hogy megérintse mondjuk a forró sütő szélét.
Amikor szembesül az illető a mögöttes okokkal, akkor kitisztul az elakadás, és átíródik az addigi idegpálya.