"Fogalmam sincs, hogy tulajdonképpen mi is megy végbe, eleve az ezt kutatók sem tudják még határozottan mi a dörgés, de egyébként ez számomra lényegtelen pillanatnyilag."
De azért pufogtatod a lamarckista meg középkori babonákra (azért születik malacfejű gyerek, mert az anya terhesen ránézett egy malacra, stb.) hajazó elméleteidet, oda nem illő szakmai cikkekkel "alátámasztva", amikről igazából azt sem érted, hogy miről szólnak, de okvetlenül a tudományosság látszatát akarod kelteni velük, az emberek félrevezetése árán is... Utóbbit sem tűröm, de azt pláne nem, hogy ehhez a hozzám hasonló kutatók munkáját forgasd ki, magyarázd félre.
Elárulom, az említett feltételezésekről a tudomány pontosan tudja, hogy téves elképzelések. A kutatók - ha vannak is részletek, amiket ők sem ismernek - nálad sokkal jobban tudják, hogy mi zajlik / következhet be valójában, és mi nem, nem ártana meghallgatni őket, ha ilyen kérdéseket kezdesz el feszegetni...
Egyébként ha vennéd a fáradtságot, és kicsit gondolkoznál, rájöhetnél te is különösebb biológiai jártasság nélkül, hogy ha igaz lenne amit írsz, és a szülőket ért negatív fizikai vagy érzelmi hatások egy az egyben manifesztálódnának a magzatban is, akkor a generációk váltakozása során annyira feldúsulnának az emiatt kialakuló hibák, hogy néhány emberöltő után kihaltunk volna, mert csak retardált, életképtelen gyerekek születtek volna. Ezért válik el a csíravonal működése a szomatikus sejtekétől, olyannyira, hogy az ivarsejtekben még az epigenetikai mintázat is törlődik, épp azért, hogy a gyerek "tiszta lappal" indulhasson. És akkor a méhlepény sokrétű szerepét meg sem említettem, ahogy az általad előcitált RNS silencing mechanizmusét sem. Mit tudsz te minderről, de kinyilatkoztatásokat azért teszel a témában, és úgy csinálsz, mintha valami többlettudás birtokában lennél a biológiával foglalkozó kutatókhoz képest, holott épp a tudatlanságod okozza, hogy ilyen fals következtetésekre, hagymázas elképzelésekre jutsz.
"teljesen konkrét és jellegzetes viselkedési minta, vagy traumatikus élménynek érzelmi csomagja öröklődik át szülőről gyermekre"
Ez továbbra is baromság. Megint úgy dobálózol az öröklődéssel, hogy fogalmad sincs, milyen folyamatokat takar az egész. Egyrészt persze, hogy hasonló genetikai állománnyal rendelkező rokonoknak hasonló érzelmi reakciói vannak. Másrészt a gyerek jó eséllyel a születése UTÁN tanulja el a viselkedési mintákat, ismerkedik meg akár tudat alatt, gesztusokból, elejtett megjegyzésekből a szüleit ért traumákkal, amit az erős érzelmi kötődés miatt magáévá tehet, és hurcolhat úgy, mintha a sajátja lenne - annak minden következményével, de ennek pszichológiai alapjai vannak, NEM azért van ez így, mert az anyaméhben módosult a DNS-e érzelmi behatásra... Ha nem értesz valamihez, ne gyárts hozzá légből kapott teóriákat, hanem írj a jelenségről magáról, hogy milyen károkat tud okozni, ha a szüleink traumáit magunkra vesszük. Utóbbinak van értelme, előbbinek nincs. Hasonlóan a terápiákhoz.
Mivel létezik a jelenség (szülők problémájának magunkra vétele), nyilván hasznos tud lenni, ha ezt pszichoterápia során feltárják, tudatosítják, megoldást keresnek rá. Ez viszont egyáltalán nem bizonyítja az idézett elméleted helyességét a kialakulását illetően. Ahogy már korábban is írtam, ez jellemző rád: A középkori füvesasszony is tudott gyógynövényekkel gyógyítani attól még, hogy nem ismerte a kémiai hatóanyagaik működését. De ettől még azok okozták a jótékony hatást, nem volt helyes az a teóriája, hogy a füvekben lakó szellemek idézik elő a gyógyulást...
De azért pufogtatod a lamarckista meg középkori babonákra (azért születik malacfejű gyerek, mert az anya terhesen ránézett egy malacra, stb.) hajazó elméleteidet, oda nem illő szakmai cikkekkel "alátámasztva", amikről igazából azt sem érted, hogy miről szólnak, de okvetlenül a tudományosság látszatát akarod kelteni velük, az emberek félrevezetése árán is... Utóbbit sem tűröm, de azt pláne nem, hogy ehhez a hozzám hasonló kutatók munkáját forgasd ki, magyarázd félre.
Elárulom, az említett feltételezésekről a tudomány pontosan tudja, hogy téves elképzelések. A kutatók - ha vannak is részletek, amiket ők sem ismernek - nálad sokkal jobban tudják, hogy mi zajlik / következhet be valójában, és mi nem, nem ártana meghallgatni őket, ha ilyen kérdéseket kezdesz el feszegetni...
Egyébként ha vennéd a fáradtságot, és kicsit gondolkoznál, rájöhetnél te is különösebb biológiai jártasság nélkül, hogy ha igaz lenne amit írsz, és a szülőket ért negatív fizikai vagy érzelmi hatások egy az egyben manifesztálódnának a magzatban is, akkor a generációk váltakozása során annyira feldúsulnának az emiatt kialakuló hibák, hogy néhány emberöltő után kihaltunk volna, mert csak retardált, életképtelen gyerekek születtek volna. Ezért válik el a csíravonal működése a szomatikus sejtekétől, olyannyira, hogy az ivarsejtekben még az epigenetikai mintázat is törlődik, épp azért, hogy a gyerek "tiszta lappal" indulhasson. És akkor a méhlepény sokrétű szerepét meg sem említettem, ahogy az általad előcitált RNS silencing mechanizmusét sem. Mit tudsz te minderről, de kinyilatkoztatásokat azért teszel a témában, és úgy csinálsz, mintha valami többlettudás birtokában lennél a biológiával foglalkozó kutatókhoz képest, holott épp a tudatlanságod okozza, hogy ilyen fals következtetésekre, hagymázas elképzelésekre jutsz.
"teljesen konkrét és jellegzetes viselkedési minta, vagy traumatikus élménynek érzelmi csomagja öröklődik át szülőről gyermekre"
Ez továbbra is baromság. Megint úgy dobálózol az öröklődéssel, hogy fogalmad sincs, milyen folyamatokat takar az egész. Egyrészt persze, hogy hasonló genetikai állománnyal rendelkező rokonoknak hasonló érzelmi reakciói vannak. Másrészt a gyerek jó eséllyel a születése UTÁN tanulja el a viselkedési mintákat, ismerkedik meg akár tudat alatt, gesztusokból, elejtett megjegyzésekből a szüleit ért traumákkal, amit az erős érzelmi kötődés miatt magáévá tehet, és hurcolhat úgy, mintha a sajátja lenne - annak minden következményével, de ennek pszichológiai alapjai vannak, NEM azért van ez így, mert az anyaméhben módosult a DNS-e érzelmi behatásra... Ha nem értesz valamihez, ne gyárts hozzá légből kapott teóriákat, hanem írj a jelenségről magáról, hogy milyen károkat tud okozni, ha a szüleink traumáit magunkra vesszük. Utóbbinak van értelme, előbbinek nincs. Hasonlóan a terápiákhoz.
Mivel létezik a jelenség (szülők problémájának magunkra vétele), nyilván hasznos tud lenni, ha ezt pszichoterápia során feltárják, tudatosítják, megoldást keresnek rá. Ez viszont egyáltalán nem bizonyítja az idézett elméleted helyességét a kialakulását illetően. Ahogy már korábban is írtam, ez jellemző rád: A középkori füvesasszony is tudott gyógynövényekkel gyógyítani attól még, hogy nem ismerte a kémiai hatóanyagaik működését. De ettől még azok okozták a jótékony hatást, nem volt helyes az a teóriája, hogy a füvekben lakó szellemek idézik elő a gyógyulást...