Best of Izé

Nas 180. kommentjéhez annyit fűznék hozzá, hogy valóban nem minden pszichológiai elmélet ad helyes modellt az emberi viselkedésről. Ezért van több irányzat pszichológián belül. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy modell nem fedi a valóságot, hanem inkább azt, hogy legtöbb esetben van egy kikutatott elmélet (ami egyébként jó), de az csak a jelenség (vagy valóság) egy specifikus részére vonatkozik igazán, és hibásan az azt kutató ágazat megrendíthetetlen mindent felülíró valóságnak tekinti. Hogy példának említsem, itt van például a bihaviorizmus (viselkedéslélektan, Pavlov és a nyálát csorgató kutyája, vagy Watson, Skinner). Lényegében eléggé kisarkítva a szemlélet azt mutatja, hogy az ember egy idomítható majom. Szépen is néznénk ki, ha ez a nézet uralkodna továbbra is a szakmában és más területeken. Természetesen elég hamar felismerték, hogy ez nagyon szűk, pontatlan, és primitív szemlélet ami a valóság csak egy szeletét teszi ki, de egyébként nagyon jól kikutatott anyagot adott a viselkedés, és tanulás bizonyos területeiről.

Minden régebbi szemlélet pontatlansága reakcióként meghozza annak pontosítását, és így keletkeznek az újabb szemléletek, kutatások, modellek, világnézetek. Így fejlődik minden a világban egyébként.

Illetve még annyit, hogy csak annyira jár gyerekcipőben, mint az összes többi tudomány. Van amiben előrébb jár, van amiben kevésbé. Ha azt vesszük, a pszichológia megszületésekor pontosan az orvostudományt segítette ki több megakadásból.

A füvesasszony példához annyit fűznék hozzá, hogy a pszichológiának is, mint más területeknek is, van egy kutatói vonala, és van egy terápiás-gyakorlati vonala. A kutatások minőségét, és tudományosságát mára a technológia szolgálja, mert olyan lehetőségeket biztosít, amelyekkel megfelel a tudományos kritériumoknak. Itt arról van szó, hogy leginkább azért van/volt bizonytalanság a pszichológia tudományos mivoltát illetően, mert amivel leginkább foglalkozik az a szubjektivitás, és ennek kutatási módszerei nem érték el a tudományos kritériumokat. Köszönhetően a technikának, megszületettek bizonyos műszaki eszközök (fMRI, PET scan) amikkel szubjektív megéléseket lehet tudományosan kutatni.

A 'történet' az egyébként, hogy az idegtudományok, tudatkutatás kézen fogva sétál a pszichológiával, mert szüksége van mindenkinek a másikra. Ha például elolvasol egy interjút egy neurobiológussal, akkor tökéletesen észrevehető, hogy a belső biológiai működést egy enyhe pszichológiai hátérrel ventilálja. Illetve, ha leülsz beszélgetni egy klinikai szakpszichológussal tökéletesen részletezett idegrendszeri működést hallhatsz alkalomadtán.

És való igaz, a pszichológia nagyrészt megérzés alapján működik. De a megérzés minősége, hatékonysága, vagy pontossága a megtanult szakmai anyagon, és a már megszerzett tapasztalaton múlik. Egyébként, ez a megérzéses dolog sem teljesen igaz egyébként, mert a modellek általában arra jók, hogy rámutatnak arra, hogy mi a baj veled, és így be tudnak lőni a skálán. És számos pszichológiai teszt van még egyébként, amit alkalmaznak a pszichiátriában is segítségképpen a DSM, vagy BNO korképek felállításához.

Általános jó tanács, vigyázni kell a pszichológusokkal. Nem minden pszichológus pszichológus. :)