(Mostmár tényleg be kell ülnöm a steril boxba, bővebben a reklám után. :D)
Az eszközhasználat szociális tanulás eredménye. A generációk egymás tanításával adják át az ilyen típusú, nem ösztönszerű tudást, nem átörökítik. Ezért tudunk mi űrhajót építeni, miközben az ókori ember csak szekeret tudott, mert az azóta felhalmozott tudását megismerhetjük az elődeinktől, könyvekből, stb., nem nekünk kell mindenre az elejétől kezdve rájönnünk, fel tudjuk használni, amit más már kitalált. Pedig anatómiailag, agykapacitást illetően semmiben nem különbözünk az ókori embertől (amit bizonyít, hogy a technikai fejlettség ellenére pontosan ugyanazok a társadalmi, szociális, erkölcsi problémák ütik fel a fejüket most is a világban, mint több ezer évvel ezelőtt...). Ha Einstein előtt nem lettek volna más matematikai gondolkodók, akik már rájöttek dolgokra, és a Pithagorasz tételtől elkezdve neki kellett volna mindenre rájönnie, ő sem jutott volna el a relativitáselméletig...
Enni, pisilni, aludni, stb. viszont nem kell senkit tanítani, az ösztönös, genetikailag kódolt folyamat, mert a túléléshez kellő, alapvető készség. De az, hogy pl. hogyan fogd a kanalat (egyáltalán mi a franc az a kanál, és mire jó) nem ilyen esszenciális dolog, ezért az idegrendszer plaszticitását kihasználva ezt a szüleinktől tanuljuk (vagy nem tanuljuk) meg. Épp ez a csodálatos az idegrendszer működésében, hogy amire tényleg szükségünk van, azt tanulás nélkül is tudjuk, de a tanulás folyamata által arra is ad lehetőséget, hogy az adott, speciális környezetben szükséges tudást, készségeket elsajátíthassuk. Ez pedig minden társadalomban, minden generációnál, minden embernél más és más lehet. Nem csak előre programozott biorobotok vagyunk. :)
Eddig egyed szintű alkalmazkodási folyamatokról volt szó. A felegyenesedett járás kialakulása több száz (ezer) generáción átívelő evolúciós folyamat, faji (populáció) szintű alkalmazkodás adott környezethez, nem egy egyed életciklusában következik be, tehát a kialakulásának mechanizmusa is eltér attól, amit eddig tárgyaltunk.
Az eszközhasználat szociális tanulás eredménye. A generációk egymás tanításával adják át az ilyen típusú, nem ösztönszerű tudást, nem átörökítik. Ezért tudunk mi űrhajót építeni, miközben az ókori ember csak szekeret tudott, mert az azóta felhalmozott tudását megismerhetjük az elődeinktől, könyvekből, stb., nem nekünk kell mindenre az elejétől kezdve rájönnünk, fel tudjuk használni, amit más már kitalált. Pedig anatómiailag, agykapacitást illetően semmiben nem különbözünk az ókori embertől (amit bizonyít, hogy a technikai fejlettség ellenére pontosan ugyanazok a társadalmi, szociális, erkölcsi problémák ütik fel a fejüket most is a világban, mint több ezer évvel ezelőtt...). Ha Einstein előtt nem lettek volna más matematikai gondolkodók, akik már rájöttek dolgokra, és a Pithagorasz tételtől elkezdve neki kellett volna mindenre rájönnie, ő sem jutott volna el a relativitáselméletig...
Enni, pisilni, aludni, stb. viszont nem kell senkit tanítani, az ösztönös, genetikailag kódolt folyamat, mert a túléléshez kellő, alapvető készség. De az, hogy pl. hogyan fogd a kanalat (egyáltalán mi a franc az a kanál, és mire jó) nem ilyen esszenciális dolog, ezért az idegrendszer plaszticitását kihasználva ezt a szüleinktől tanuljuk (vagy nem tanuljuk) meg. Épp ez a csodálatos az idegrendszer működésében, hogy amire tényleg szükségünk van, azt tanulás nélkül is tudjuk, de a tanulás folyamata által arra is ad lehetőséget, hogy az adott, speciális környezetben szükséges tudást, készségeket elsajátíthassuk. Ez pedig minden társadalomban, minden generációnál, minden embernél más és más lehet. Nem csak előre programozott biorobotok vagyunk. :)
Eddig egyed szintű alkalmazkodási folyamatokról volt szó. A felegyenesedett járás kialakulása több száz (ezer) generáción átívelő evolúciós folyamat, faji (populáció) szintű alkalmazkodás adott környezethez, nem egy egyed életciklusában következik be, tehát a kialakulásának mechanizmusa is eltér attól, amit eddig tárgyaltunk.