Best of Izé

"ezt, ha párhuzamba húzzuk a hipotézissel, miszerint például, ha egy anyukára gyermekkorában ráégett a ház, de túlélte, majd családot alapított, és a gyermeke anélkül, hogy bármilyen tudomása vagy kapcsolata lenne a tűzzel, egyértelmű és határozott félelemmel, irtózattal reagál a tűz gondolatára, jelenlétére, akkor lényegében ugyan arról beszélünk mindkét esetben"

Nem. A kettő között szerintem nem lehet párhuzamot vonni. A tűztől egyrészt alapból is fél az ember, másrészt meg amiről írsz, az egy komplex élmény, nem egy konkrét inger, nincs olyan, hogy "speciális háztűzérzékelő receptor". Az emberi példa, amit említettél, max. közvetetten, az anya-gyermek közötti szoros pszichés kapcsolaton keresztül alakulhat ki. Ezt az is bizonyítja, hogy egyáltalán nem automatikus az, hogy attól fél a gyerek is, amitől az anyja is megijedt anno.

Az egeres példához kapcsolódóan: pl. nyulaknál is megfigyelhető, hogy a kölykök azt a táplálékot részesítik előnyben, amit az anyjuk is evett. (Ott mondjuk az anyatejbe választódnak ki az ízanyagok, amik kondícionálják a kisnyulak ízlését.) Ennek nyilván van értelme, mert amitől az anyanyúl erős, egészséges felnőtt lett, az jó táplálék, érdemes hasonló ízűt keresni, ahogy egyéb, konkrét KÉMIAI ingerekről szerzett információk átadása (amit pl. az egeres cikkben is vizsgáltak) hasonló okokból lehet fontos (pl. hogy milyen ízt / szaganyagot érdemes viszont kerülni). De komplex érzelmek, élmények ilyen típusú átadása egész más lapra tartozik.