"Egyébként saját tapasztalatom alapján (tisztelet a kivételnek) azt veszem észre, hogy a legtöbb nagyvárosi ember ilyen közömbös a többiek felé."
Mert ha nap mint nap azt tapasztalod, hogy egy átlagos utazás során is alsó hangon öten állnak az utadba, hogy cigit / pénzt / 1 %-ot / telefonszámot lejmoljanak tőled, vagy szórólapot / vallást / kiskutyát, etc. sózzanak rád, akkor egy idő után önvédelemből felveszel egy olyan arckifejezést és menettempót, ami reményeid szerint egyértelművé teszi, hogy nem érsz rá az ilyesmire.
Kisebb településen, ahol mindenki mindenkit ismer, persze, hogy más a helyzet, de ehhez az is hozzátartozik, hogy ott az emberek kevésbé tudnak visszaélni az ismeretlenséggel, így kevésbé van pofájuk hülyeségek miatt megállítani másokat...
A másik, hogy nem arra vagyunk beállítva, hogy naponta több száz emberrel találkozzunk, foglalkozzunk. Ez frusztrációt és fásultságot szül, ami szintén nem a segítőkészségnek kedvez.
A harmadik a tömeghatás: ha sokan vannak pl. egy baleset bekövetkezésekor a helyszínen, akkor nem érzi az ember annyira érintettnek magát, hiszen ott van egy csomó másik ember, akiket ugyanúgy terhel(ne) a segítségnyújtás felelőssége.
Mindent összevetve szerintem ez nem ilyen vidéki ember vs. városi ember problematika, hogy lám, a vidékiek mennyivel segítőkészebbek. Pár városban eltöltött év, és ők is ugyanúgy nem fognak segíteni, illetve egy városi ember is segít, ha ő az egyetlen, aki ezt megteheti.
Mert ha nap mint nap azt tapasztalod, hogy egy átlagos utazás során is alsó hangon öten állnak az utadba, hogy cigit / pénzt / 1 %-ot / telefonszámot lejmoljanak tőled, vagy szórólapot / vallást / kiskutyát, etc. sózzanak rád, akkor egy idő után önvédelemből felveszel egy olyan arckifejezést és menettempót, ami reményeid szerint egyértelművé teszi, hogy nem érsz rá az ilyesmire.
Kisebb településen, ahol mindenki mindenkit ismer, persze, hogy más a helyzet, de ehhez az is hozzátartozik, hogy ott az emberek kevésbé tudnak visszaélni az ismeretlenséggel, így kevésbé van pofájuk hülyeségek miatt megállítani másokat...
A másik, hogy nem arra vagyunk beállítva, hogy naponta több száz emberrel találkozzunk, foglalkozzunk. Ez frusztrációt és fásultságot szül, ami szintén nem a segítőkészségnek kedvez.
A harmadik a tömeghatás: ha sokan vannak pl. egy baleset bekövetkezésekor a helyszínen, akkor nem érzi az ember annyira érintettnek magát, hiszen ott van egy csomó másik ember, akiket ugyanúgy terhel(ne) a segítségnyújtás felelőssége.
Mindent összevetve szerintem ez nem ilyen vidéki ember vs. városi ember problematika, hogy lám, a vidékiek mennyivel segítőkészebbek. Pár városban eltöltött év, és ők is ugyanúgy nem fognak segíteni, illetve egy városi ember is segít, ha ő az egyetlen, aki ezt megteheti.