" Ha egy öltönyös ember, akkor hívok mentőt, mert nagyon kicsi az esély, hogy részegen kifeküdt volna."
Mostanában sajnos egyre gyakrabban fekszenek öltönyösök is az utcán, mert bizonyos alternatív körökben nagy divat lett öltönyben eljárni a kocsmába vagy diszkóba és ott jól szétcsapatni magukat, reggel meg nem győzik egymást összekotorni. :) Bár mondjuk nappal még azért mindig nem gyakori.
A nagyvárosi emberek sokszor liberálisabbak, toleránsabbak, több embert látnak a szűkebb (pl munkahely) és tágabb környezetükben (pl utca, aluljáró) és több kirívó viselkedésformával is megismerkednek (agyontetováltak, agyonpiercingezettek, kopaszok, punkok, buzik, ribancok, stb) ezért jobban elfogadnak mindenféle másságot is. Viszont ez azzal jár, hogy ami egy kicsit elüt az átlagostól azt nem veszik már észre. Pontosabban nem is elüt az átlagtól, mert egy részeg csövest már átlagosnak tartanak, de egy részeg öltönyöst még nem, ezért az öltönyösnek még megállnak, de a csövesnek már nem.
Egy kisvárosban ha a földön fekszik egy csöves akkor legalább belerúgnak,hogy felnyög-e, egy faluban meg egyből körbeállja a fél falu és hívják a mentőt. Viszont falun ha valaki nem áll meg segíteni azt meg is szólják, és hónapokig felemlegetik, mert a pletyka körbejár, nagyvárosban meg azon lepődik meg mindenki ha valaki megpróbál segíteni.
Amúgy meg vannak azok az emberek akik érzik a belső késztetést, hogy segítsenek az útközepén fekvő kukalakón, de a látvány és a szagélmény legyőzi ezt a késztetést. Annak ellenére, hogy sokszor odamentem már mattrészegen fetrengő félhulla csöveshez nem mondom biztosra, hogy minden esetben odamennék. És nem csak azért mert büdös, meg koszos, ott dolgoznak közben bennem a sztereotípiák, a "majd más segít" elv, a "megérdemli ha ennyit ivott, legközelebb fulladjon is bele" és hasonló kijelentések, a fertőzésektől való félelem és ezek néha legyőzik a segíteni akarást. De ezek ellenére többször segítettem már mint nem.
Mostanában sajnos egyre gyakrabban fekszenek öltönyösök is az utcán, mert bizonyos alternatív körökben nagy divat lett öltönyben eljárni a kocsmába vagy diszkóba és ott jól szétcsapatni magukat, reggel meg nem győzik egymást összekotorni. :) Bár mondjuk nappal még azért mindig nem gyakori.
A nagyvárosi emberek sokszor liberálisabbak, toleránsabbak, több embert látnak a szűkebb (pl munkahely) és tágabb környezetükben (pl utca, aluljáró) és több kirívó viselkedésformával is megismerkednek (agyontetováltak, agyonpiercingezettek, kopaszok, punkok, buzik, ribancok, stb) ezért jobban elfogadnak mindenféle másságot is. Viszont ez azzal jár, hogy ami egy kicsit elüt az átlagostól azt nem veszik már észre. Pontosabban nem is elüt az átlagtól, mert egy részeg csövest már átlagosnak tartanak, de egy részeg öltönyöst még nem, ezért az öltönyösnek még megállnak, de a csövesnek már nem.
Egy kisvárosban ha a földön fekszik egy csöves akkor legalább belerúgnak,hogy felnyög-e, egy faluban meg egyből körbeállja a fél falu és hívják a mentőt. Viszont falun ha valaki nem áll meg segíteni azt meg is szólják, és hónapokig felemlegetik, mert a pletyka körbejár, nagyvárosban meg azon lepődik meg mindenki ha valaki megpróbál segíteni.
Amúgy meg vannak azok az emberek akik érzik a belső késztetést, hogy segítsenek az útközepén fekvő kukalakón, de a látvány és a szagélmény legyőzi ezt a késztetést. Annak ellenére, hogy sokszor odamentem már mattrészegen fetrengő félhulla csöveshez nem mondom biztosra, hogy minden esetben odamennék. És nem csak azért mert büdös, meg koszos, ott dolgoznak közben bennem a sztereotípiák, a "majd más segít" elv, a "megérdemli ha ennyit ivott, legközelebb fulladjon is bele" és hasonló kijelentések, a fertőzésektől való félelem és ezek néha legyőzik a segíteni akarást. De ezek ellenére többször segítettem már mint nem.