Répás zsömlével etették a dunakeszi elsősöket... nem értem a felháborodás okát, csupa vitamin. :D
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
Répás zsömlével etették a dunakeszi elsősöket... nem értem a felháborodás okát, csupa vitamin. :D
Nem mondom, hogy normális dolog az, amiről olvashatunk a cikkben, de az idősebb generáció azért ha visszaemlékezik, könnyen azonosulhat a helyzettel. Én annak idején napközis voltam és be voltam fizetve menzára. Nem volt akkor sem ingyenes az étkeztetés, de jóval olcsóbb volt, mint otthon vagy étteremben étkezni. Ennek függvényében nagy csodára nem számíthatott az ember. Ha akkoriban lett volna lehetőségünk megörökíteni az utókornak táplálkozásunk elemeit, főbb alkotóit, akkor talán most sem lennének egyesek így megdöbbenve.
Mert ki ne emlékezne a reggelire, mely nem állt másból, mint egy üres, száraz kifliből és kannás teából. Az ebédre, ami pont arra volt elég, hogy a tanuló ne haljon éhen. Csomós tejbegríz, savanyú paradicsomleves(de betűtésztával:D), undorító tojásleves, rendszeres spenót, rizses hús(öklömnyi mócsingokkal)...hogy csak egy párat említsek.
De az uzsonna volt az étkezésünk tetőpontja. Sima vajas kenyér!!!, mézes-vajas kenyér, májkrémes kenyér, vajas kenyér fél szelet párizsival, üres zsíros kenyér, körözöttes kenyér. Ezek bele voltak b.szva egy műanyag ládába, aminek olyan erős fertőtlenítő szaga volt, hogy a kenyerek átvették a szagát, ízét. Összeborulva, gyakran a "feltét" leesve, rákenődve a doboz oldalfalára.
DE! Mi azt olyan jóízűen tudtuk habzsolni, hogy ha kutyasz.rral lettek volna megkenve sem bántuk volna. Ugyanis abban az időben a gyerek elfáradt, kifáradt a napköziben és otthon sem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy azt együk, amihez éppen kedvünk volt. Megettük, amit elénk toltak vagy éhesen bámulhattuk a falat.
Arról már nem is beszélve, hogy egy-egy kirándulás alkalmával milyen túlélő élelmiszercsomagot kaptunk 1 napra. 2db zsemle+1db teavaj vagy dzsem vagy májkrém dobozban+1db paprika+2dl kakaó! Ez 1 napra és semmi szalvéta vagy kés, neeeem...pisis,sz.ros ,koszos kézzel kapartuk ki a májkrémet a dobozból. És basszus itt vagyunk, élünk. Sírhattunk volna akkor is, de a kutyát nem érdekelte volna.
Mondom még egyszer, hogy ettől még nem normális dolog ez a jelenség, csak nem újdonság. Jó lenne ha változna, de kétlem, hogy ebben engednének felzárkózni minket a nagy nyugathoz, mikor ennél komolyabb dolgokban nem történik előrelépés.