Ja, néha annyira laza, hogy féltem a mondókája végére elemeire esik szét...
Bírom, mikor valaki úgy próbál megoldást nyújtani a női lélek rejtelmeinek megértéséhez, mintha egy porszívó kézikönyvét nyújtaná át. "Há megnyomod tezsvírem a piros gombot bepöccen, ha tele a zsák, üríccsé!"
Nekem úgy tűnt, mintha teljes mértékben levenné a férfiakról a felelősséget, mondván nincs mit tenni, minden nő hülye, csak más-más okok miatt. Véleményem szerint a legnagyobb szerepe, felelőssége ebben a férfinak van. Egy nő nem válik magától varázsütésre "picsává" a kapcsolata 859. napjánál. Ha megváltozik, akkor abban igenis nagy szerepe van partnerének. Természetesen vannak a nőknek is rossz napjaik, ahogyan nekünk férfiaknak is. Tapasztalataim szerint a legtöbb nő egy csoda, szerethető, tisztelhető teremtés, csak tudni kell kezelni a természetét és egyenlő partnerként kell tekinteni rá. Nagyon sok barátnőm volt, mire megismertem a feleségemet és bátran kijelenthetem, hogy mindegyik egytől-egyig egy tünemény volt, a feleségemről nem is beszélve. Ez nem azt jelenti, hogy szerencsés vagyok és/vagy papucs. Engem arra tanítottak és ezt vallom, hogy mindenkit tudni kell elfogadni, szeretni úgy, amilyen és nem szégyen alázatosnak lenni.
Nincs szükség kézikönyvre és főleg nem egy nevesincs blogíró tanácsaira, mely nem szól másról csak sztereotípiák sorba állításáról, havertesó stílusban előadva.
Szerintem a nők többsége seperc alatt összedobna egy ilyet, rólunk férfiakról is.:)
Bírom, mikor valaki úgy próbál megoldást nyújtani a női lélek rejtelmeinek megértéséhez, mintha egy porszívó kézikönyvét nyújtaná át. "Há megnyomod tezsvírem a piros gombot bepöccen, ha tele a zsák, üríccsé!"
Nekem úgy tűnt, mintha teljes mértékben levenné a férfiakról a felelősséget, mondván nincs mit tenni, minden nő hülye, csak más-más okok miatt. Véleményem szerint a legnagyobb szerepe, felelőssége ebben a férfinak van. Egy nő nem válik magától varázsütésre "picsává" a kapcsolata 859. napjánál. Ha megváltozik, akkor abban igenis nagy szerepe van partnerének. Természetesen vannak a nőknek is rossz napjaik, ahogyan nekünk férfiaknak is. Tapasztalataim szerint a legtöbb nő egy csoda, szerethető, tisztelhető teremtés, csak tudni kell kezelni a természetét és egyenlő partnerként kell tekinteni rá. Nagyon sok barátnőm volt, mire megismertem a feleségemet és bátran kijelenthetem, hogy mindegyik egytől-egyig egy tünemény volt, a feleségemről nem is beszélve. Ez nem azt jelenti, hogy szerencsés vagyok és/vagy papucs. Engem arra tanítottak és ezt vallom, hogy mindenkit tudni kell elfogadni, szeretni úgy, amilyen és nem szégyen alázatosnak lenni.
Nincs szükség kézikönyvre és főleg nem egy nevesincs blogíró tanácsaira, mely nem szól másról csak sztereotípiák sorba állításáról, havertesó stílusban előadva.
Szerintem a nők többsége seperc alatt összedobna egy ilyet, rólunk férfiakról is.:)