Öt voltam, amikor a bácsi a bugyimba nyúlt Gyakori és komoly probléma még a civilizált társadalmakban is. Első és legfontosabb lépés az ilyen problémákat illetően, hogy az áldozatok ne fojtsák el magukban, és merjenek külső segítséget kérni!
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
Öt voltam, amikor a bácsi a bugyimba nyúlt Gyakori és komoly probléma még a civilizált társadalmakban is. Első és legfontosabb lépés az ilyen problémákat illetően, hogy az áldozatok ne fojtsák el magukban, és merjenek külső segítséget kérni!
norbertvincze |
2014. 06. 02. 13:07 |
válasz erre
#7 |
0
"Árulásról van szó akkor is, amikor egy megtermékenyült petesejt beágyazódása túlságosan nehéz, a környezet ellenségessé válik, de ez az árulás nem személyes. A személytelen trauma olyan, mintha földrengés vagy árvíz áldozata lennék. Az ilyen traumákat könnyen lehet gyógyítani szeretettel. A csecsemő számára minden jó szoptatás gyógyítja a korai traumákat. Viszont amikor egy gyereket megerőszakol vagy megver az apja, az személyes. A veszély az, hogy a gyerek elveszíti a bizalmát az emberiségben, amit sokkal nehezebb később gyógyítani, mert az illető nem bízik meg a terapeutában sem. Ezért mondja a Judit Hermann, hogy a trauma terápiájában az első fázis teremteni valami biztonságérzetet és bizalmat. Ami lehet pár perc vagy öt év. És nem lehet siettetni."