Best of Izé

Az én egyéni szabadságom meg van, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy attól, hogy személy szerint nekem mindent lehet, amit akarok, és másnak is személy szerint mindent lehet amit akarok, attól még összességében az egész országnak azt lehet, amit akar. De például engem zavar az, hogy meg akarnak különböztetni azért, ha nem vagyok házas, meg akarnak különböztetni azért, ha nincsen gyerekem, meg akarnak adóztatni, azért mert mondjuk kurva gazdag vagyok, vagy a cégem kurva gazdag. Zavar, hogy a népre akarnak olyan dolgokat erőltetni, amit nem biztos, hogy akar a nép (mondjuk csak legyen a közétkeztetés reformja, az oktatás reformja, olyan ötletek, amiket az adott kormány meg csinál függetlenül attól, hogy jó-e, vagy akarom-e) Na már most az a hozzáállás, hogy az én jogaim csorbulnak-e, és ha nem akkor kussoljak mert nincs diktatúra (oké legyen, hogy most nincs, de beszéljünk mondjuk az 50-es évekről) szerintem rossz hozzáállás. Azért, mert tegyük fel a városi nagyapám az ötvenes években nem félt attól, hogy feljelentik feketevágásért, nem kellett félnie attól, hogy elviszi az ávó mert kommunista volt és nem szídta a rendszert, nem kellett a sajtószabadságért sem aggódnia, mert nem akart a sajtóba irogatni, külföldre nem utazott, szóval leszarta, hogy nem mehet külföldre. Akkor ezek szerint akkor nem volt diktatúra.

Az a baj, hogy valahol nem érted a szitut, és helyből van benned egy sértődöttség, hogy hejj a helyi magyarok mit ugatnak, amikor tök jó minden. Lehet, hogy tök jó minden, de az nem azt jelenti, hogy úgyis marad, illetve el kell fogadni, hogy vannak elégedetlenek, vannak parás emberek, vannak, akiknek nem tetszik a rendszer. És hidd el, nem pénzel, nem pumpol, nem suttog az én fülembe sem senki, csak egyszerűen így vagy úgy gondolom a dolgokat.