
A nyugdíjrendszer reformját javasolja a kormánynak és az Országgyűlésnek a Népesedési Kerekasztal. A testület által kidolgozott koncepció szerint a nyugdíjszámításnál figyelembe kellene venni a gyermeknevelésre fordított erőfeszítéseket, a felnevelt gyermekek számát és iskolázottságát is.
Biztos lennének a rendszernek vesztesei is (mindig vannak), de ha a vázolt gondolatot mondjuk egy vállalható (pl. hátrányos sorsú tehetséges gyerekeket támogató) ösztöndíjas rendszerrel megtámogatják, akkor tud működni. A kenőpénz vagy protekció más kérdés, ha jelen van (bár a mostani felvételi rendszer azért eléggé automatizált), az a jelenlegi eljárásban is kiküszöbölendő probléma. Másrészről... ha valakinek nem jut diploma, attól még remek szaki válhat belőle, nem is rossz fizetésért, sőt... Ez a szülő nyugdíját közvetlenül nem érinti ugyan, de nem is szükséges.
Speciel magam sem gondolom, hogy kimondottan a nyugdíjat kellene ettől függővé tenni, talán lehetne találni más ösztönzőt is (mondjuk 10 éves távon túl, amíg a gyerek elvégzi az egyetemet, stb.), de a filozófia részemről alapvetően rendben van.
Mennyivel jobb nekem most, hogy hiába van (nincs) 3 gyerekem, mint annak a "svéd" családnak, ahol testvér testvérnek a szülője, és csillagászati összegeket emelnek le érdemi munka nélkül, alanyi jogon? Na ez a szememben mennyiségi dolog, ami kerülendő.
Egyébként emlékeim szerint korábban írtál olyat, hogy a gyerekvállalást IQ-hoz kellene kötni :P