Hát, igen. Könnyű a fotelből osztani az észt egy olyan embernek, akinek volt normális gyerekkora, taníttatták, foglalkoztak vele, felkészítették az életben való boldogulásra, egyáltalán láthatta a szülei bármilyen példáját, hogy ők hogyan boldogulnak, tehát vannak kilátásai, lehetőségei, amikkel aztán rajta múlik, hogy tud -e élni. De (román) állami gondozottként eléggé kétlem, hogy mindazt a törődést, tanítást, foglalkozást megkapták, ami ahhoz kéne, hogy kipottyanva az állami rendszer "szerető" karjaiból teljes életet tudjanak élni. Azokról a gyerekekről már nem is beszélve, akik esetleg közvetlenül ebbe a környezetbe születnek. Az addikcióitól még egy "normális" ember is marha nehezen tud megszabadulni. Nekik ráadásul azzal a tudattal kéne mindennel megbirkózniuk, hogy nem kellettek senkinek már születésüktől fogva... Szemét dolgok ezek. Adott egy elb*szott rendszer, egy valójában egyáltalán nem emberközpontúan működő, mindenkit így vagy úgy bedaráló társadalom, és az, hogy hova születik valaki, megváltozhatatlanul kihatással van az életére. :(
Gondolom, sokan erre azt mondanák, minek kezdett el drogozni a köcsög, úgy kell neki, dögöljön meg. De én is úgy gondolom, hogy iszonyú nehéz kimászni ilyen környezetből, bár pl. az ilyen "közösségből" már nem is nagyon akarnak. Az érdekes számomra az, hogy ha valaki nem ebbe születik, vagy nem ebbe kerül bele nagyon hamar. Na azt mennyire nehéz megállni, amikor emberek elkezdenek bulizni, partizni, drogozni, még nem függők, de már mennek lefelé. Hogy azt a pontot mennyire nem találják meg az emberek, amikor még vissza lehetne fordulni. Mert egy idő után már a lefelé csúszás, az embertelenedés könnyen megy. Aztán csak nézünk, hogy hogy élhetnek emberek így.
Atomháború egyedüli túlélői lesznek és ők fogják újra benépesíteni a földet. Évszázadokkal később pedig az újra írt Bibliába benne lesz a kopasz Buce Lee, mint Ádám és a szőke luvnya alias Éva. :D