Hát, igen. Könnyű a fotelből osztani az észt egy olyan embernek, akinek volt normális gyerekkora, taníttatták, foglalkoztak vele, felkészítették az életben való boldogulásra, egyáltalán láthatta a szülei bármilyen példáját, hogy ők hogyan boldogulnak, tehát vannak kilátásai, lehetőségei, amikkel aztán rajta múlik, hogy tud -e élni. De (román) állami gondozottként eléggé kétlem, hogy mindazt a törődést, tanítást, foglalkozást megkapták, ami ahhoz kéne, hogy kipottyanva az állami rendszer "szerető" karjaiból teljes életet tudjanak élni. Azokról a gyerekekről már nem is beszélve, akik esetleg közvetlenül ebbe a környezetbe születnek. Az addikcióitól még egy "normális" ember is marha nehezen tud megszabadulni. Nekik ráadásul azzal a tudattal kéne mindennel megbirkózniuk, hogy nem kellettek senkinek már születésüktől fogva... Szemét dolgok ezek. Adott egy elb*szott rendszer, egy valójában egyáltalán nem emberközpontúan működő, mindenkit így vagy úgy bedaráló társadalom, és az, hogy hova születik valaki, megváltozhatatlanul kihatással van az életére. :(