Rácsodálkozni a cenzúrára – az Origóból kiindulva„Jó reggelt, Magyarország!” – pislogtam, amikor megláttam az Origo főszerkesztőjének kirúgásáról szóló hírdagályt. Az emberek többsége rácsodálkozott, hogy érzékeny témák érintéséért meneszteni lehet egy újságírót. Pedig ez mindig is így volt – legalábbis amióta az eszemet tudom.
Egyébként a legtöbb embernek tényleg az számít, hogy hideg legyen a sör, mindig legyen hozzá virsli, el tudjon lavírozni egy közepes életszínvonalon, meg legyen valami nem túl megerőltető munkát igénylő állása, amiért nem kell aggódnia, hogy mikor veszíti el. Ha ez megvan, nem érdekli, hogy demokráciának, diktatúrának vagy meritokratikus konföderációnak hívják azt szart, aminek a keretén belül működik a mindennapi élet. Meggazdagodni, kitörni egyikben sem fog úgyse, mert erre mindegyik politikai rendszerben az azt kitaláló, irányító politikusoknak és a holdudvaruknak, meg esetleg a nagyon tehetséges, szorgalmas, megkerülhetetlen embereknek van lehetősége. Az átlagembernek a nyugalma és a viszonylagos létbiztonsága az, ami számít, nem érdeklik a feje felett zajló, nagyobb volumenű események. És nem vagyok benne biztos, hogy nincs igaza...