Ez tényleg így van. Az ismeretségi körömön látom, hogy akkor kezdenek az emberek magukról "hűdekurvajólérzemmagam" fotókat posztolgatni, és az életük minden apró-cseprő eseményét extatikus hangnemben megírogatni, amikor krízishelyzetben, de minimum maguk alatt vannak. Aki tényleg boldog, az éli az életét, és nem érzi szükségét annak, hogy ezt lépten-nyomon megossza félig-meddig idegen emberekkel. (Biztos meg lehet ezt is magyarázni, hogy ez kompenzáció saját maga számára is, meg védekezés a kéretlen sajnálat vagy kárörvendés ellen, stb.)
Eleve azt nem értem, hogy sok ember miért érez késztetést arra, hogy folyamatosan irreleváns információkat osszon meg a többiekkel a magánéletéről. Az rendben van, hogy ha házasságot köt, gyereke születik, vagy lediplomázik, külföldre megy dolgozni, stb., azt megírja, mert az mégis nagy volumenű dolog, de a kajáját meg reggeli kávéját mi a picsának megörökíteni? Vagy azt megírni, hogy ő most épp ejtőzik? Kit érdekel?
Eleve azt nem értem, hogy sok ember miért érez késztetést arra, hogy folyamatosan irreleváns információkat osszon meg a többiekkel a magánéletéről. Az rendben van, hogy ha házasságot köt, gyereke születik, vagy lediplomázik, külföldre megy dolgozni, stb., azt megírja, mert az mégis nagy volumenű dolog, de a kajáját meg reggeli kávéját mi a picsának megörökíteni? Vagy azt megírni, hogy ő most épp ejtőzik? Kit érdekel?