A házasságban élő gyermektelen nő különcnek, abnormálisnak számít, akivel biztosan gond van. De mi van akkor, ha valaki tényleg jól érzi magát gyerek nélkül és nem is vágyik rá? Az érintett elmondja.
A kedvencem a "bolygó érdeke" rész. Felsejlik lelki szemeim előtt a jelenet, ahogy Ms. Független-gyermekre-nem-vágyó-nő hazaérve a 15 éves középiskolai osztálytalálkozóról, lelke óceánjának legsötétebb mélységeiben vájkálva próbálja megemészteni, hogy már megint megkapta a kérdéseket. Miért nincs gyereked? Tervezitek már? Elgondolkodik... Vajon tényleg...? Ez a normális? Előkerül egy papír, pro-contra. Nekem így kényelmes...de ki vigyáz rám, ha megöregszem?...de mi lesz a mostani, harmonikus kapcsolatommal?...de a gyermekáldás örömei...ez így 2-2. Háborgó lelkével küzdve egy utolsót kortyol a borospohárba, aludni tér, de csak forgolódik. Az éjszaka közepén felriad, gondolatai nem hagyják nyugodni, társához fordul segítségért. Az ingerülten ébred álmából: Drágám, már megint ez a baromság, dehisz megbeszéltük...A BOLYGÓ ÉRDEKE. Az Isten szerelmére, aludj már! Elnyomja a megnyugtató álom.