A házasságban élő gyermektelen nő különcnek, abnormálisnak számít, akivel biztosan gond van. De mi van akkor, ha valaki tényleg jól érzi magát gyerek nélkül és nem is vágyik rá? Az érintett elmondja.
"Pedig azok a nők, akik a gyermektelen létet választják, minden valószínűség szerint hosszas mérlegelés után átgondolt döntést hoznak"
erről nekem az a nagy véleményem, hogy a nagy lófütyit.
A legtöbb gyereket nem akaró nő nem azért nem vállal gyereket, mert ő így döntött, hanem inkább olyan kialakult érzelmi világa, zavartsága van, és minden más egyéb életbeli problémája ami tökéletesen megmutatja, hogy önmagában igazából büdös nagy káosz van céljait és érzelmeit tekintve. Félelmek elől menekülnek, ezért inkább a többség karrierista, vagy csak éppen olyan jó önvédő mechanizmusai vannak, hogy inkább benne tartja magát a saját kis önző világában, mert az a legkényelmesebb és nem kell konfrontálódnia az önmaga, és az élet egyéb komoly feladataival. Tehát a döntést, mind olyan belső kondicionáltsággal hozzák meg, amik csak látszatra saját racionális döntések.
Ezzel egyébként nincs gond, mert minden nőnek szabad joga, hogy eldöntse vállal-e gyereket, és egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy társadalmilag nyomást kellene rájuk gyakorolni, hogy ez így nem normális. Ha nem akar gyereket, akkor nem akar gyereket és pont.
Én inkább úgy látom, hogy edukáció hiányzik ebben a témakörben is. Mert a számonkérés, és egyéb szociális nyomások helyett inkább, ezen kérdések mögöttes okait kellene köztudatra hozni, mert azok a dolgok amikre a gyereket nem akaró/vállaló nők hivatkoznak (cikk alja: Csend van (éjszaka is!), és korán sem kell kelnie, Egyszerűbb és kényelmesebb utazni, stb, stb) azokat lehet mindennek nevezni, csak valós okoknak nem. Ezek tökéletes kis felszínen lévő önámító hazugságok, amikkel valaki tudatosan,vagy tudattalanul leplezni tudja az igazán mély zavartságot, okokat, amiért nem akar gyereket.
Amögött, hogy egy nő nem akar gyereket, számos mély egófejlődési elakadások lehetnek, amikből ilyen világnézeti szemléletek alakulhatnak ki. És ezt egyáltalán nem szemrehányásként kell felfogni, csak egyszerűen nevén kell nevezni a gyereket, egyrészt azért, hogy a társadalom azon része,akik értetetlenül bírálják a gyereket nem vállaló nőket, megértsék az ilyen döntések mögöttes mechanizmusait,
másrészt azért, hogy a gyereket nem vállaló nőket így nagyobb felelőségérzet terheli, úgy hogy nem kapnak direkt szociális elutasítást, vagy kritikát ebben a témakörben. Így nagyobb esély lehet arra, hogy mindenféle önámító indok helyett, az ilyen nők komolyabban veszik ezt a kérdést, és élnek olyan lehetőséggel amik hozzásegíthetik őket egy teljesebb élethez.
A fenti gondolatmenet azon nőkre vonatkozik, akik mögött nem állnak egészségügyi problémák a gyereknemzést illetően, csupán kényelmi és egyéb okokból nincs igényük gyerekre.
"Pedig azok a nők, akik a gyermektelen létet választják, minden valószínűség szerint hosszas mérlegelés után átgondolt döntést hoznak"
erről nekem az a nagy véleményem, hogy a nagy lófütyit.
A legtöbb gyereket nem akaró nő nem azért nem vállal gyereket, mert ő így döntött, hanem inkább olyan kialakult érzelmi világa, zavartsága van, és minden más egyéb életbeli problémája ami tökéletesen megmutatja, hogy önmagában igazából büdös nagy káosz van céljait és érzelmeit tekintve. Félelmek elől menekülnek, ezért inkább a többség karrierista, vagy csak éppen olyan jó önvédő mechanizmusai vannak, hogy inkább benne tartja magát a saját kis önző világában, mert az a legkényelmesebb és nem kell konfrontálódnia az önmaga, és az élet egyéb komoly feladataival. Tehát a döntést, mind olyan belső kondicionáltsággal hozzák meg, amik csak látszatra saját racionális döntések.
Ezzel egyébként nincs gond, mert minden nőnek szabad joga, hogy eldöntse vállal-e gyereket, és egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy társadalmilag nyomást kellene rájuk gyakorolni, hogy ez így nem normális. Ha nem akar gyereket, akkor nem akar gyereket és pont.
Én inkább úgy látom, hogy edukáció hiányzik ebben a témakörben is. Mert a számonkérés, és egyéb szociális nyomások helyett inkább, ezen kérdések mögöttes okait kellene köztudatra hozni, mert azok a dolgok amikre a gyereket nem akaró/vállaló nők hivatkoznak (cikk alja: Csend van (éjszaka is!), és korán sem kell kelnie, Egyszerűbb és kényelmesebb utazni, stb, stb) azokat lehet mindennek nevezni, csak valós okoknak nem. Ezek tökéletes kis felszínen lévő önámító hazugságok, amikkel valaki tudatosan,vagy tudattalanul leplezni tudja az igazán mély zavartságot, okokat, amiért nem akar gyereket.
Amögött, hogy egy nő nem akar gyereket, számos mély egófejlődési elakadások lehetnek, amikből ilyen világnézeti szemléletek alakulhatnak ki. És ezt egyáltalán nem szemrehányásként kell felfogni, csak egyszerűen nevén kell nevezni a gyereket, egyrészt azért, hogy a társadalom azon része,akik értetetlenül bírálják a gyereket nem vállaló nőket, megértsék az ilyen döntések mögöttes mechanizmusait,
másrészt azért, hogy a gyereket nem vállaló nőket így nagyobb felelőségérzet terheli, úgy hogy nem kapnak direkt szociális elutasítást, vagy kritikát ebben a témakörben. Így nagyobb esély lehet arra, hogy mindenféle önámító indok helyett, az ilyen nők komolyabban veszik ezt a kérdést, és élnek olyan lehetőséggel amik hozzásegíthetik őket egy teljesebb élethez.
A fenti gondolatmenet azon nőkre vonatkozik, akik mögött nem állnak egészségügyi problémák a gyereknemzést illetően, csupán kényelmi és egyéb okokból nincs igényük gyerekre.