Márpedig én akkor sem akarok gyereketA házasságban élő gyermektelen nő különcnek, abnormálisnak számít, akivel biztosan gond van. De mi van akkor, ha valaki tényleg jól érzi magát gyerek nélkül és nem is vágyik rá? Az érintett elmondja.
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
Márpedig én akkor sem akarok gyereketA házasságban élő gyermektelen nő különcnek, abnormálisnak számít, akivel biztosan gond van. De mi van akkor, ha valaki tényleg jól érzi magát gyerek nélkül és nem is vágyik rá? Az érintett elmondja.
fontos aspektus, hogy amiről a cikk ír az nem tudatos felülemelkedés, hanem egyszerűen a személyiség,- az érzelmi,- a kognitív,- és egyéb fejlődések közben úgy kondicionálódik (tudattalanul) az egyén, hogy átprogramoz sok belső természetes késztetést, ami egyébként az egészséges fejlődés része lenne. Ebben a formájában nem is lehet felülemelkedésnek nevezni, a folyamat alapján én inkább bizonyos késztetések tiltásának nevezném.
egyébként arról sem kell megfeledkezni, hogy a mostani szabad világban változik a nők és férfiak saját önképe. A jelenlegi nyugati szabad világban lehetőség van arra, hogy az emberben lévő dolgok kibontakozhassanak (itt nem az erlburjánzó aberrált vadhajtásokról beszélek, mint a kemény pornó, divat leszbizés, stb). Párterápiás gyakorlat tapasztaltai alapján az látszik körvonalazódni, hogy a nők és férfiak egyaránt ki akarják engedni az ellentétes energiákat is. Nők karriert akarnak, teljes egyenjoguságot, stb stb. Férfiak szintén ki akarják engedni a női energiákat, hosszú haj, metroszexuális hajlamok, stb stb. Ahhoz, hogy az ember igazán megismere önmagát ez is egy lépcsőfok a fejlődés útján, amivel egyáltalán nincs gond. Problémáról inkább akkor lehet beszélni, ha egyének ebbe beleragadnak és nem tudnak belőlük idővel kilépni. Aztán ez a beragadás formálja meg az ők saját kiépíitet mindent felülíró világszemléletüket (pl, hogy milyen jó és trendi gyerek nélkül).
maga a törekvés, hogy a nemek nem akarják felvállalni a régebbi szerepeket (anyuka háziasszony, apuka munkásember), az nem csupán a média által sugárzott félre- vagy megvezetés . Minden korban valamilyen szabályozás keretek közé zárta a normákat. Most, hogy kulturális és egyéb tekintetekben nincsenek olyan 'beszabályzó' körülmények, mint annó (pl politikai, vallási rendszerek), így ilyen irányú igények tudnak kibontakozni.
optimális esetben ezen idővel túl kellene esni (szingliség,stb.) , és akkor jönne a valós családi életre igazán megérett személyiség, mind a nők, mind a férfiak részéről. Amikor hagyunk valamit kibontakozni, annak megélése után után más igények bújnak felszínre.