Márpedig én akkor sem akarok gyereketA házasságban élő gyermektelen nő különcnek, abnormálisnak számít, akivel biztosan gond van. De mi van akkor, ha valaki tényleg jól érzi magát gyerek nélkül és nem is vágyik rá? Az érintett elmondja.
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
Márpedig én akkor sem akarok gyereketA házasságban élő gyermektelen nő különcnek, abnormálisnak számít, akivel biztosan gond van. De mi van akkor, ha valaki tényleg jól érzi magát gyerek nélkül és nem is vágyik rá? Az érintett elmondja.
Az h sokan úgy tartják h kiemelkedtünk az állatvilágból attól még legbelül minden embert továbbra is az ösztönei avagy szükségletei irányítanak. Annyi csak a különbség h egyszer hol az egyik hol meg a másik ösztön kerekedik felül. Amikor valaki elnyomja az egyik ösztönét akkor azt egy másik ösztönnel vagy más szükségleti tényezővel próbálja megtenni (biztonság önmegvalósítás valahova tartozás és hasonlók segítségével).
Vegyünk pölö egy papot aki a szaporodási ösztönét elnyomja. Ezt valószínűleg azért teszi h tartozzon valahová illetve h megvalósítsa önmagát továbbá h biztonságban érezze magát és hasonlók /kinek mi/. De legbelül valamilyen szinten ebben az esetben is egy ösztön avagy szükséglet az ami mozgatja tehát nem tűnt el az h ösztön irányítja az embert csak most éppen nem a szaporodási hanem egy másik van előtérben. Vagy amikor egy férfi nemi vágya előjön egy csinos nő láttán akkor ugyan a szaporodási ösztöne elkezdi mozgatni de mégsem erőszakolja meg a nőt /jobb esetben/ mert azzal más ösztönök vagy szükségletek szenvednének kárt.
Igazából a legmélyebb szinteken soha nem a tudatunk irányít minket de még csak nem is az érzelmeink hanem mindig az ösztönünk és a szükségletünk az ami a legbelső szinten mozgat. Az erre rakódó érzelmek és tudat csak egy eszköz arra h az ösztönt hatékonyabbá tegye.
Tehát nem vagyunk mi ebből a szempontból többek más állatoknál. Egyszerűen csak a tudatunk formájában van egy újabb eszközünk arra h az ösztöneinknek megfeleljünk míg más állatoknak ez nem áll a rendelkezésére.