A pedofilok agyában fordítva működik egy létfontosságú kapcsoló
Az elmúlt időszak kutatásai jelentősen árnyalják a képet: valószínű, hogy a pedofíliának biológiai gyökerei is vannak, és ezek megváltoztathatatlannak tűnnek.
Gondolom azt szeretted volna írni, hogy el vagyok tévedve.
Lehet...
A saját véleményemet írtam le egy olyan témában, amiben szerencsére nincs tapasztalatom, melyben csak az írott sajtóra támaszkodom.
Valóban, ahogy te is írod, nem voltam teljesen pontos, legalábbis büntetőjogilag, hiszen az áldozatok többsége elérte, illetve átlépte a bűvös 14-es határt. Viszont ebben a tekintetben egyik cikk sem közöl pontos adatokat, hiszen ezek nem ismertek. Akik vallottak, azok többsége valóban elmúlt 14, viszont olvashatjuk, hogy "S. a 80-as években vette át a szervezést. A keretjáték nem változott: 3 hétre elvonul mintegy 40 gyerek, 6-14 év között" , "Az idősebb, 14-20 év közötti régi táborozók segítik a vezető felnőttet."
Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy igenis volt kapcsolata egészen fiatal gyerkőcökkel is. Azt pedig, hogy pontosan mi történt, kik és hány évesek voltak az áldozatok, ennyi idő elteltével nehéz lesz igazolni, bizonyítani.
Ahogy te is írod pedofíliáról akkor beszélhetünk (legalábbis orvos-jog szempontjából), ha az elkövető nemileg éretlen gyermekek iránt vonzódik. Egy 14 éves valóban manapság testileg, biológiailag érett, de lelkileg nem hinném. Ha testileg esetleg nem is, de lelkileg és pszichésen biztosan sérül a legtöbb ilyen korú.
Én személy szerint túl alacsony határnak érzem a 14-et, a 16-ot reálisabbnak tartom. Persze ebben nálam sokkal okosabb és hozzáértőbb emberek nem tudnak megegyezni, egyetérteni.
Az szerintem egy elég lényeges dolog (ha nem a leglényegesebb) , hogy az illető tanár státuszban van. Hiszen ez egy bizalmi állás, szerep, kapcsolat. A fiatalok többsége nem tette volna meg ezeket másokkal, idegenekkel, a közértessel vagy a buszsofőrrel. A tanár kihasználta és visszaélt a helyzetével. Számomra olyan, mintha egy szülő fajtalankodott volna kamasz gyerekével. Ha konkrét testi erőszakról nem is beszélhetünk, mégis legalább akkora lelki és érzelmi károkat okozott, és ezt szakember is állítja.
Ugye ebben az esetben csak pedofil hajlamról beszélhetünk(a tények ismeretében), ami nem egyezik meg a pedofil bűnelkövetővel, hiszen erőszakos cselekmény nem valósult meg.
Viszont amit szerintem fontos megjegyezni, hogy a pedagógus nem próbált segítséget kérni, noha nagyon is tisztában volt tetteivel, ugyanis bevallotta, hogy szégyellte magát és tudta bizonyos értelemben bűnt követ el. Ezt csak tetézi, hogy mikor fény derült beteg hajlamára, egy idő után ismét folytatta különös "hobbiját". És ami számomra igazán megdöbbentő (és itt kiemelném az érintett szülők felelősségét is), hogy voltak akik támogatták későbbi pályájában, úgyis, hogy tisztában voltak múltjával, jelenével.
Azt írod:
"a ma uralkodó tudományos vélemény szerint nem igazán van szó kiszemelésről"
"ez azonban csak ritkán tudatos"
Ha jól olvastam, akkor az ő esetében pont erről beszélhetünk. Vagyis tudatosan szemelte ki áldozatait, az egyik cikkben meg is említik, az egyik fiú kapcsán(akinek a szülei lebuktatták) nem bizonyult tökéletesnek a megérzése, mellényúlt.
Áldozatait így említik, a "kiválasztottak" , "kedvencek". "S. bukását az is hozhatta, hogy az apjával beszélő fiú kiválasztásakor óvatlan volt."
Tehát ő ragadozó, azonban csak azért nem vált bűnelkövetővé, mert tanár volt. Nem volt szüksége erőszak alkalmazására, hiszen önként és dalolva estek csapdába áldozatai.
Természetesen tudom, hogy vannak közöttük beteg, sérült, segítségre szoruló elkövetők is, akik szintén áldozatok, kikkel gyerekkorukban hasonló dolgok történtek. Jelen példánál maradva engem inkább az sokkolt, hogy egy ilyen beteg embert hagytak a szülők, tanárok, kollégák tovább "működni", ahelyett, hogy segítséget kértek, nyújtottak volna számára. Illetve az, hogy ez a féreg, miután lebukott, újra és újra megtette azt, amit elmondása szerint oly sokszor megbánt és amit tiszta pillanataiban nagyon is szégyellt. Belegondolni is szörnyű, hogy hány diákkal létesíthetett kapcsolatot, így tönkre téve életüket.
Lehet...
A saját véleményemet írtam le egy olyan témában, amiben szerencsére nincs tapasztalatom, melyben csak az írott sajtóra támaszkodom.
Valóban, ahogy te is írod, nem voltam teljesen pontos, legalábbis büntetőjogilag, hiszen az áldozatok többsége elérte, illetve átlépte a bűvös 14-es határt. Viszont ebben a tekintetben egyik cikk sem közöl pontos adatokat, hiszen ezek nem ismertek. Akik vallottak, azok többsége valóban elmúlt 14, viszont olvashatjuk, hogy "S. a 80-as években vette át a szervezést. A keretjáték nem változott: 3 hétre elvonul mintegy 40 gyerek, 6-14 év között" , "Az idősebb, 14-20 év közötti régi táborozók segítik a vezető felnőttet."
Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy igenis volt kapcsolata egészen fiatal gyerkőcökkel is. Azt pedig, hogy pontosan mi történt, kik és hány évesek voltak az áldozatok, ennyi idő elteltével nehéz lesz igazolni, bizonyítani.
Ahogy te is írod pedofíliáról akkor beszélhetünk (legalábbis orvos-jog szempontjából), ha az elkövető nemileg éretlen gyermekek iránt vonzódik. Egy 14 éves valóban manapság testileg, biológiailag érett, de lelkileg nem hinném. Ha testileg esetleg nem is, de lelkileg és pszichésen biztosan sérül a legtöbb ilyen korú.
Én személy szerint túl alacsony határnak érzem a 14-et, a 16-ot reálisabbnak tartom. Persze ebben nálam sokkal okosabb és hozzáértőbb emberek nem tudnak megegyezni, egyetérteni.
Az szerintem egy elég lényeges dolog (ha nem a leglényegesebb) , hogy az illető tanár státuszban van. Hiszen ez egy bizalmi állás, szerep, kapcsolat. A fiatalok többsége nem tette volna meg ezeket másokkal, idegenekkel, a közértessel vagy a buszsofőrrel. A tanár kihasználta és visszaélt a helyzetével. Számomra olyan, mintha egy szülő fajtalankodott volna kamasz gyerekével. Ha konkrét testi erőszakról nem is beszélhetünk, mégis legalább akkora lelki és érzelmi károkat okozott, és ezt szakember is állítja.
Ugye ebben az esetben csak pedofil hajlamról beszélhetünk(a tények ismeretében), ami nem egyezik meg a pedofil bűnelkövetővel, hiszen erőszakos cselekmény nem valósult meg.
Viszont amit szerintem fontos megjegyezni, hogy a pedagógus nem próbált segítséget kérni, noha nagyon is tisztában volt tetteivel, ugyanis bevallotta, hogy szégyellte magát és tudta bizonyos értelemben bűnt követ el. Ezt csak tetézi, hogy mikor fény derült beteg hajlamára, egy idő után ismét folytatta különös "hobbiját". És ami számomra igazán megdöbbentő (és itt kiemelném az érintett szülők felelősségét is), hogy voltak akik támogatták későbbi pályájában, úgyis, hogy tisztában voltak múltjával, jelenével.
Azt írod:
"a ma uralkodó tudományos vélemény szerint nem igazán van szó kiszemelésről"
"ez azonban csak ritkán tudatos"
Ha jól olvastam, akkor az ő esetében pont erről beszélhetünk. Vagyis tudatosan szemelte ki áldozatait, az egyik cikkben meg is említik, az egyik fiú kapcsán(akinek a szülei lebuktatták) nem bizonyult tökéletesnek a megérzése, mellényúlt.
Áldozatait így említik, a "kiválasztottak" , "kedvencek". "S. bukását az is hozhatta, hogy az apjával beszélő fiú kiválasztásakor óvatlan volt."
Tehát ő ragadozó, azonban csak azért nem vált bűnelkövetővé, mert tanár volt. Nem volt szüksége erőszak alkalmazására, hiszen önként és dalolva estek csapdába áldozatai.
Természetesen tudom, hogy vannak közöttük beteg, sérült, segítségre szoruló elkövetők is, akik szintén áldozatok, kikkel gyerekkorukban hasonló dolgok történtek. Jelen példánál maradva engem inkább az sokkolt, hogy egy ilyen beteg embert hagytak a szülők, tanárok, kollégák tovább "működni", ahelyett, hogy segítséget kértek, nyújtottak volna számára. Illetve az, hogy ez a féreg, miután lebukott, újra és újra megtette azt, amit elmondása szerint oly sokszor megbánt és amit tiszta pillanataiban nagyon is szégyellt. Belegondolni is szörnyű, hogy hány diákkal létesíthetett kapcsolatot, így tönkre téve életüket.