Best of Izé

Ha félretesszük benne a szokásos feminista ökörségeket az elnyomó patriarchális társadalomról akkor bizony nagyon jól leírja a lényeget a cikk. Ranschburg Jenő pszichológus nagyon hasonó probémákat ír csak más szemszögből nézve:
http://utveszto.uw.hu/os/apatlan-tarsadalom.html
Szóval +1 érte.

Bethany Webster beszél az anyasebről a HVG Extra magazinok új számában, aminek témája: A NŐ!

http://hvg.hu/plazs/20150709_Hogyan_eld_tul_az_anyadat

https://www.facebook.com/events/894434630578985/

szóval te korábban úgy vélted, hogy egy informáló cikk felér egy terápiás csomaggal?

Ezt a cikket egy anya -sebben szenvedő kisebbségi érzésekkel , depresszióval küzdő nő írhatta .... miért gondolja , hogy mindenki ilyen ???

A lélektan tudománya már sok minden összefüggésre rájött , ez is csak egy a sok közül . Ha valakinek öröklődő vagy szervi ( pajzsmirigy ...stb ) problémái vannak azzal nem egyszerű együtt élni ott mindenképp orvosi segítségre van szükség . Ez a cikk kb olyan , mint egy rákos betegnek a bérescsepp , lehet , hogy valamelyest javít , de nem gyógyulunk meg tőle .

Hát, érdekes a cikk, egy kicsit mondjuk érthetőbb is lehetne, vannak benne érdekes elgondolások. De hogy a mai lányok összehúznák magukat, és kicsik maradnának! azzal azért vitatkoznék. Mint ahogy azzal is, hogy milyen anya már az, aki rálőcsöli a gyerekére azt a terhet, hogy annyi mindent feláldoztam. Ki nem szarja le, nem a gyerek akar megszületni, hanem a szülő akar gyereket szülni, nők esetében ez duplán igaz, mert ők akarnak aztán igazán anyák lenni. Eleve, felhozni azt, hogy egy gyerekért feláldoztam ezt-azt, teljes baromság a mai világban. Egyrészt, nem kell feláldozni mindent, mert kell választani egy jó férjet, három évig esetleg otthon maradni (arról ne beszéljünk, hogy van akinek sikerül eközben tanulni és diplomázni) aztán a jó férj támogatásával lehet élni, kibontakozni. Másrészt a gyerekért hozott "áldozat" ne legyen áldozat, ha már akkora szentség és csoda manapság gyereket szülni, hogy térdre kell rogynunk attól, ha valaki szül. Szóval, ha már gyereket vállalok, és férfinál és nőnél is igaz ez szerintem, nincs áldozat nincs teher, megváltozott életkörülmény van. Vagyis, ha addig nem építettem karriert és nem teljesedtem ki, akkor gyerek után ne is akarjam ezeket úgy megtenni, mintha gyerektelen lennék. Mint ahogy egy 40 éves ember ne akarjon tini lenni. Fogja fel, hogy más korszakban él, és a szerint, és a körülményei szerint akarja az életét kiteljesíteni. Ahogy egy amputált lábú ember, se akarjon a rendes olimpián indulni, max a parán. Jó nem feltétlenül jó a hasonlat, de valahogy így. Szerintem persze.

És akkor ne beszéljünk arról, hogy manapság a legtöbb helyen, eleve nincs anya-apa-gyerek. Ritka az egész család. Az egész családokban is kell valami hierarchiának lenni, és ez sem feltétlenül néz ki úgy, hogy apa a főnök. Sőt. Szerintem sok mindenben (gyerek kérdésben eleve) a nők döntenek, max. a férfiak azt hiszik, hogy ők döntöttek, mert fineszesek a nők. De még régen is, amikor el voltak nyomva a nők, meg volt az oka, hogy nem lázadtak fel, talán nem véletlen, hogy csak a 19. század végére, a 20. század elejére jött a nagy lázadozás. De oké, erről ne is vitázzunk, mert igen, van hogy nehéz helyzetben vannak a nők, legyenek társadalmi különbségek, meg vannak olyan "hagyományos" családok, ahol a nő mintegy cseléd, és csicska, és tényleg nem tud kiteljesedni, el kell nyomnia magát. De ezt nem éreztetheti a gyerekkel. Bár nem vagyok lány, de nehezen tudom elképzelni, hogy ez széles körben fennálló probléma, hogy lányok ezrei nem mernek kiteljesedni, vagy frusztráltak azért mert, hogy anyunak sebei vannak. Mondom nem vagyok lány, így hiányzik az anyalánya kapcsolat az életemből.

Szóval lehet hasznos ez a cikk, ha valakinek pont ez a problémája, de számomra inkább megint csak egy eszköz arra, hogy plusz egy frusztrációt belevágjanak az emberbe, illetve, hogy azon rágódjon, mi a gondja, még ha nem is volt ez a gondja, minthogy esetleg a töprengés helyett, valami értelmeset tegye. Miközben persze a gondokat, ha nem tudjuk, miből fakad, igen meg lehet oldani pszichológiai közelítéssel, csak egy idő után, sok a pszichoduma, és kevés a természetesen folyó, zökkenő mentes élet, amikor azt mondja az ember, hogy az életben vannak nehézségek, amiket vagy meg kell oldani, vagy el kell fogadni.

Szóval vegyes érzelmeim vannak a cikkel kapcsolatban, de azért érdekes volt.

'Az a pár millió év, amin keresztül ez szerinted működött, véleményem szerint erős túlzás, szerintem az utóbbi pár millió évben azért voltak változások a társadalmi viszonyokban.'
Az lehet h voltak változások a társadalomban de azt szerintem nem sok ember tagadja h a szülők mintája mindig is kihatott a gyerekre. A gyerek meg úgy van megalkotva h a szülői példát kövesse mert évmilliókon keresztül ez szolgálta a legnagyobb esélyét a túlélésnek. És csodálkozunk h mindmáig ezt teszi? Hogyne tenné ezt hiszen bevált módszer. Ahogy a gyerek látja h anyu nem eszi meg a romlott gyümölcsöt míg a frisset igen és ezzel követi a példát úgy követ más példát is. Nem értem h ebben mi a rossz főleg ha ösztönös és évmilliókon keresztül bevált.
vagy majd kívülről akarják egyesek megmondani h egy gyereknek mi is lesz a jó? :-)


'De ne is menjünk ilyen messzire. 500 éve egy nő hol akart karriert építeni?'
Őrült butaságot írtál. 500 éve a nők nagy része valóban nem épített karriert mint ahogy a férfiak nagy része sem. A köznépnek nem volt ehhez joga függetlenül attól h férfi volt vagy nő. Ellenben a tehetősebb emberek igenis tehettek ez ügyben. A tehetősebb nők is tanulhattak meg megvalósíthatták magukat főleg olyankor amikor a férjük éppen hadakozott a külvilágban.
De akár könyvet is írhattak arról h mennyivel is különbek és értékesebbek a nők a férfiaknál - mégsem tették el láb alól sőt ki is nyomtatták a könyveiket abban a korban ahol elég ritka jelenség volt még a könyvnyomtatás is:
http://www.ferfihang.hu/2012/07/25/az-elnyomott-nok-hangja/
Ennyit a nagy nőelnyomásról.


'Azt a feltételezést sem értem, hogy a fiúk miért abban teljesednek ki, hogy női ruhába öltöznek és az apák miért mocskosszemetek és elnyomóak?'
Nem feltételezés volt hanem példa.
Kivéve az utolsó rész mivel a cikk arról is szól h a patriarchális rendszerben a nők el vannak nyomva. Holott ez óriási baromság.

'Ha egy válás után egy fiú az anyjához kerül és nem látja az apját, az is egy apakép.'
Igen??? :-DDD

'Apa elment, eltűnt, feladta.'
Vagy anyuci vált meg tőle mert apu nem hozott a konyhára elég lóvét vagy éppen kellett anyunak a ház. És ez utóbbi általában gyakoribb hiszen a válások jóval nagyobb részét nők kezdeményezik a nyugati berendezkedésű országokban.

Attól, hogy egy szülő a saját példájával jár a gyerek előtt még lehet az a példa hibás vagy rossz. Erről ír a cikk is.
Mint ahogy arról is, hogy az anyák a lányaik felé ezt nem tudatosan közvetítik és sokszor a reakció sem tudatos, mint inkább ösztönös. Szerintem sok esetben észre sem veszik a felek, hogy a tetteikkel milyen hatást váltanak ki a másikban.
Az a pár millió év, amin keresztül ez szerinted működött, véleményem szerint erős túlzás, szerintem az utóbbi pár millió évben azért voltak változások a társadalmi viszonyokban. De ne is menjünk ilyen messzire. 500 éve egy nő hol akart karriert építeni? Aki egy ilyen ötletet felvetett, azt rövid úton tették el láb alól. Manapság, mikor már egyenjogúság van és egy bárki mehet főiskolára, egyetemre, világ körüli expedícióra, stb., felvetődik a kérdés a nőkben, hogy akkor vajon melyiket szeretnék csinálni?
Azt a feltételezést sem értem, hogy a fiúk miért abban teljesednek ki, hogy női ruhába öltöznek és az apák miért mocskosszemetek és elnyomóak?
Ha egy válás után egy fiú az anyjához kerül és nem látja az apját, az is egy apakép. Apa elment, eltűnt, feladta. De a gyerek ezért sokszor magát hibáztatja "apa biztos azért ment el, mert rosszul viselkedtem". Viszont ha anyucinak lesz új pasija/férje akkor az adhat egy új apaképet.

Akkor az asszony ezért gárgyul meg néha napján? Vagy csak előtör belőle a minden nőben meglévő hisztéria, de ez túl egyszerű lenne válasznak?

"Leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha egy lány internalizálja az anyja nem-tudatos hitrendszereit..."

leegyszerűsítve. ehem...

Ez most nagyon durva volt kávé után. Tehát azt mondod h szegény lánynak az a baja és azért nem tud kiteljesedni mert az anyja anyai példával jár előtte? Roppant érdekes. :-)
Ezek szerint a fiú meg azért nem tud nyugodt lélekkel lánynak öltözni és kiteljesedni mert a mocskosszemét patriarchális elnyomó apja apaképet mutat neki. :-D

Micsoda szörnyű elnyomó társadalom ahol az elnyomó szülők (mármint természetesen a szemét férfiak nyomására!) a saját példájukkal járnak a gyerekek előtt! ... Mint ahogy pár millió éven keresztül is tették és érdekes módon működött.

Már csak annyi kérdésem van h ezek szerint ha egy fiú gyerek nem látja az apját egy válás után (természetesen itt is az elnyomó patriarchális társadalom hatására ahol valami véletlen miatt automatikusan épp az anyja kapja a gyereket) akkor az a fiú ezek szerint majd jól ki tud teljesedni mert nem akar majd megfelelni az apjának? :-)

Nem vagyok otthon a pszichológiában, ezt aláírom. Amit itt leírtál az sztem tényleg a mai kor betegsége: megbetegíti a nőket/férfiakat, mindent akarnak egyszerre. Egy olyan nőnek, aki tényleg akar gyereket, az mindennél többet ér, és a gyereke kárpótolja minden más elvetett lehetőségért. Az élet a választásokról, döntésekről szól, és én általánosnak látom ma azt, hogy mindenki azon kesereg hogy "Mennyivel jobb lett volna, ha máshogy csinálom!", ahelyett, hogy annak örülne, amit elért, és esetleg észre sem veszi azt, hogy más pont arra áhítozik, arról álmodozik, amit ő elért, és természetesnek vesz. De lehet megint elkanyarodtam... :D
A megfelelés vágy az mindenkiben ott van, de mindenkinek nem lehet megfelelni. Választani kell úgy, hogy azt én is el tudjam fogadni, és annak megfelelően élni, és nem hátrafelé pillantgatni, hogy "de mi lett volna ha...". Persze így leírni könnyű, megvalósítani egy más kérdés.
Szerintem a cikk végső gondolata a "Vajon rosszul döntöttem és azért vagyok boldogtalan?", vagy "Hogyan döntsek, kinek feleljek meg?" ami két teljesen felesleges kérdés szerintem, mert valamilyen irányba úgyis le kell indulni, és ezután törekedni arra, hogy minél jobban csináljuk.

Én eddig jutottam az olvasásban utána kiégtem:
'Mai patriarchális, férfi-domináns kultúránkban a nők arra vannak kondicionálva, hogy kevésnek érezzék magukat, nem pedig értékesnek és olyannak, akik megérdemlik a jót.'

De az előtte lévő részből sem értettem egy kukkot se azon kívül hogy megint rossz szegény nőknek a gonosz patriarchális elnyomás miatt. Valaki kisegítene?

Szerintem félreértetted az egészet.
"Azért nem enged anyám össze-vissza kefélni 16 évesen, mert őt is korlátozták benne. Nem hagyja hogy kiteljesedjek..."
Szó sincs arról, hogy a nőt az anyja nem engedi ezt vagy azt csinálni. Itt arról van szó, hogy a lánygyermek, miközben felnő, látja az anyját, mint elsődleges mintát. És látja + érzi a társadalom felől az elvárásokat az anyai szerep (tehát saját maga és az ő anyja) felé is. Itt nem az anyja mondja, hogy ne csináld ez, ne csináld azt, hanem ő korlátozza és helyezi minden más mögé saját magát azért, mert attól fél, hogy az anyjának csalódást/fájdalmat/stb okoz azzal, ha másként cselekszik, ha megteszi azokat, amikről az anyja lemondott, hogy őt felnevelje.

Ez egy "hamuban sült f'szság". Elhiszem, hogy mondani akart valamit a cikk, de nagyon nem jött át. Már a "Pontosan mi is az anyaseb" résznél három és fél soron keresztül azt mondja el, hogy valami női fájdalom...
Másrészt meg nekem nagyon ilyen "hagyd a gyerekedet azt csinálni amit akar" jellege van, téged korlátoztak a drogfogyasztásban, de te hagyd hogy kiteljesedjen a gyereked a "szakmában"...
Problémája mindenkinek van, generációs ellentétek is vannak (és itt szerintem erről beszélnek), de azért ennyire szerintem nem lehet általánosítani a dolgokat, problémákat. "Azért nem enged anyám össze-vissza kefélni 16 évesen, mert őt is korlátozták benne. Nem hagyja hogy kiteljesedjek..."
És miért csak a nőknél lehet ilyen???

Tapasztalataim szerint pedig nem baj az, ha van egy egészséges hierarchia a családon beül is. Férfi-nő-gyerekek sorrendben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy éljenek a férfiak. A nőnek, és a család minden tagjának legalább olyan szerepe van a mindennapi családi életben, mint a férfinak. Csak más a feladatkör. Baj abból van, maikor ezek a szerepek felcserélődnek, összekeverednek (és picit ezt erőlteti ez a cikk is). Sok helyen ennek a rendnek a felborulásából származik a családi probléma, gyerekek túl sokat engednek meg maguknak, a nő akar a család feje lenni, és veszekedés, válás, családon belüli erőszak stb...

Hát, tartalmas olvasmány, az biztos. Pár ember felé továbbítom is.

Mi az anyád...!? Ezt így hétfő reggel.... ? :DDD