Best of Izé

Szoktam elmélkedni az univerzum nagyságán. Valóban, az elképzelhetetlen, hogy csak mi legyünk élő intelligens lények. Épp csak az hat furán számomra, hogy a hatalmas nagy univerzumból, pont a mi bolygónkra jönnének más értelmes lények, esetleg hogy már voltak itt, sok idővel ezelőtt, aztán elmentek, magunkra hagytak. Ez a téma, hogy más hasonló lények kísérleteztek volna itt. Vagy leszálltak volna, elvoltak, csak összevesztek, és elmentek. Meg a többi, vagy hogy hívjuk bárhogyan is őket, de volt egy ősibb, értelmesebb civilizáció, de eltűntek, aztán kezdődött minden elölről. Ezek furcsák.

Leginkább a távolságok miatt. Feltételezzük fel, hogy a közvetlen környezetünkben nincs fejlett civilizáció. Ugyebár a legközelebbi lehetőség is messzi fényévekre van. Oké, a távolságot legyőzik, de az időt! De tételezzük fel, hogy a fejlett fajok le tudják győzni a nagy távolságokat, térben és időben, akkor miért nem járnak vissza? Akkor miért hagyják nekünk, hogy szórakozzunk itt a Földdel, miért nem költöztek vissza? Vagy miért nem maradtak itt? Ha annyira fejlettek voltak, akkor miért, hogyan hagyták, hogy a majmok a fejükre nőjenek?

Viszont érdekes kérdés az is, és ez már nem pont a téma, hogy tegyük fel, egyszer csak valami messzi messzi galaxisból fognánk jelet, hogy ott élnek, élhetnek értelmes lények. Netán valami adást fognánk. Mekkora szívás már, hogy az elfogott jel, a látott kép, a bizonyság az több tíz, akár száz ezer éves, szóval, végre találunk valamit, és az se biztos, hogy adott pillanatban még létezik. Végülis könnyen lehet, hogy valamelyik szerencsétlen idegen űrhajó, amelyik ide jön, még a dinókat akarta volna meglátogatni, csak hát mire ideért, történt egy-két változás.