Már második hete éjjel dolgozom.Felkelek,megmikrózom a tojásos nokedlimet és arra gondolok megnézek pár videót az izén.Először el kezdek nézni valami kutyás rajzolt fasságot,közben tolom magamba a nokedlit.Nem valami finom,de hát valahogy életben kell maradni(csak tudnám minek).Érzek valami leirhatatlan büzt,egyre kevésbé kivanja a gyomrom a prolitápot,de semmi pánik fogyasztok hozzá kovászos uborkát.Véget ért a videó,látom,hogy angolok követték el.Igy már értem a kibirhatatlan büz okát.Nem baj,gondolom - megnézek egy másik vidit.Látok valami viccesnek tünő zenés produkciót,rákattintok.Mit ad az isten,már megint ez a torszülött faj támad a látószervemen keresztül.Nem csoda,hogy annyira szeretik a zombifilmeket,magukról mintázták a lényeket egy átmulatott éjszaka után.Egyre kevésbé izlik ez a tojásos csoda.Most meg megjelenik a monitoromon egy újabb csokor ebből az északi belterjes népségből.Próbálok az ázsiai fazonra koncentrálni,de amikor megszólal és elkezd kutyaugatással kommunikálni,a nokedli újra kivánja látni a napvilágot.Ezen már az uborka sem segit...
Kinézek az ablakon,hátha lesz szerencsém megpillantani egy gombafelhőt.Most sincs szerencsém:süt a nap(bár semmi oka sincs rá)és nyoma sincs egy szebb világ kezdetének.Putyin itt az ideje egy megelőző támadásnak,én még egy évtizedet ezekkel nem birok ki egy ég alatt.
Kinézek az ablakon,hátha lesz szerencsém megpillantani egy gombafelhőt.Most sincs szerencsém:süt a nap(bár semmi oka sincs rá)és nyoma sincs egy szebb világ kezdetének.Putyin itt az ideje egy megelőző támadásnak,én még egy évtizedet ezekkel nem birok ki egy ég alatt.