A javak megdöbbentően igazságtalan elosztása az USA-ban
Nálunk sem lehet különb a helyzet. Magyarországon 2012-ben a 15 leggazdagabb ember vagyona 1.211 milliárd forint volt. Volt olyan, aki ebben az évben 65 milliárdot keresett. Eközben a közmunkabér 47.000 Ft volt! Míg egy nagyon szűk réteg elképesztő luxusban él, a keményen dolgozó tömegeknek nincs pénzük ételre, tűzifára, gyerekeik iskoláztatására!
Annak ellenére, hogy társas lények vagyunk, valamiért mégis elsősorban az egyéni igények kielégítését hajszoljuk, ezt pedig a kapitalizmus messzemenőkig kiszolgálja.
Az "erős középosztály" csak addig feltétele egy ország általános jólétének, ameddig alapvetően belső fogyasztásból akarja megoldani a gyarapodását, növekedését, ami manapság a központi cél bármilyen méretű gazdasági szereplő működésében. Addig van tehát szükség erős, ezáltal a javak jelentős részét birtokló középrétegre, ameddig a gazdag is abból gazdagodik, hogy te megveszed tőle a helyben gyártott kenyeret, vajat, felvágottat. Abban a pillanatban, amikor a gazdasági rendszer nyitott lesz a külkereskedelem és a szabad pénzpiac irányába, a felső rétegek vagyonosodása a helyi fogyasztástól áttér a külpiaci egyenlőtlenségek és a szabályozott nagykereskedelmi - kvázi tőzsdei - működés kihasználásába.
Érdekes módon ezt követően sem azért növekednek a társadalmi különbségek, mert a középosztály "gyengül", "szegényedik", hanem azért, mert a felsőbb osztályok gazdagodnak, mégpedig nem a piaci reálfolyamatokkal megegyező mértékben, hanem attól eltérően. Ameddig egy gyári munkás bérét alapvetően a saját és a vállalat teljesítőképessége határozza meg, addig egy értékpapír hozamát vagy az arany árát kismillió más tényező is.
Az erős középosztály ugyanolyan erős marad, hiszen az életkörülményei továbbra is biztosítják azt a fizikai és/vagy szellemi állapotot, hogy a gazdaság alapjait jelentő munkát el tudja végezni, az alapvető feladatát tehát ellátja, a különbség csak annyi, hogy a mai gazdasági berendezkedésben a vagyonosodás mértéke már nem szorosan munkaalapú, így tehát a javak megoszlásában nem fog tükröződni az, hogy a tényleges termelő munkát még mindig ő végzi, hiszen az igazán nagy vagyon ma már csak részben származik a tényleges termelésből.
Az "erős középosztály" csak addig feltétele egy ország általános jólétének, ameddig alapvetően belső fogyasztásból akarja megoldani a gyarapodását, növekedését, ami manapság a központi cél bármilyen méretű gazdasági szereplő működésében. Addig van tehát szükség erős, ezáltal a javak jelentős részét birtokló középrétegre, ameddig a gazdag is abból gazdagodik, hogy te megveszed tőle a helyben gyártott kenyeret, vajat, felvágottat. Abban a pillanatban, amikor a gazdasági rendszer nyitott lesz a külkereskedelem és a szabad pénzpiac irányába, a felső rétegek vagyonosodása a helyi fogyasztástól áttér a külpiaci egyenlőtlenségek és a szabályozott nagykereskedelmi - kvázi tőzsdei - működés kihasználásába.
Érdekes módon ezt követően sem azért növekednek a társadalmi különbségek, mert a középosztály "gyengül", "szegényedik", hanem azért, mert a felsőbb osztályok gazdagodnak, mégpedig nem a piaci reálfolyamatokkal megegyező mértékben, hanem attól eltérően. Ameddig egy gyári munkás bérét alapvetően a saját és a vállalat teljesítőképessége határozza meg, addig egy értékpapír hozamát vagy az arany árát kismillió más tényező is.
Az erős középosztály ugyanolyan erős marad, hiszen az életkörülményei továbbra is biztosítják azt a fizikai és/vagy szellemi állapotot, hogy a gazdaság alapjait jelentő munkát el tudja végezni, az alapvető feladatát tehát ellátja, a különbség csak annyi, hogy a mai gazdasági berendezkedésben a vagyonosodás mértéke már nem szorosan munkaalapú, így tehát a javak megoszlásában nem fog tükröződni az, hogy a tényleges termelő munkát még mindig ő végzi, hiszen az igazán nagy vagyon ma már csak részben származik a tényleges termelésből.