A javak megdöbbentően igazságtalan elosztása az USA-ban
Nálunk sem lehet különb a helyzet. Magyarországon 2012-ben a 15 leggazdagabb ember vagyona 1.211 milliárd forint volt. Volt olyan, aki ebben az évben 65 milliárdot keresett. Eközben a közmunkabér 47.000 Ft volt! Míg egy nagyon szűk réteg elképesztő luxusban él, a keményen dolgozó tömegeknek nincs pénzük ételre, tűzifára, gyerekeik iskoláztatására!
Ezt a jövőképet én kicsit elrugaszkodottnak tartom, még akkor is, ha nem kizárható. A jelenlegi gazdasági rendszerben egy vagyonos csoportnak nem kifejezett érdeke a kevésbé vagyonosak nyomorba taszítása, sőt, a legideálisabb számára, ha a nála kevésbé vagyonosak szinten tartják saját életszínvonalukat, hiszen számukra a rendszer minden eleme jelenlegi állapotában járul hozzá legelőnyösebben a gyarapodásához.
Ez a rendszer alapvetően még mindig úgy néz ki, hogy a termelésből származó többletet felhalmozzuk és ezt újra felhasználva, "forgatva" gyarapítjuk a vagyonunkat. A termelők és a többletet kezdeti szinten újraforgatók megléte nélkül nagyban sem lehet játszani. A különbség abban keresendő, hogy mára a termelésbe közvetlenül újraforgatott többlet sok esetben kevésbé megtérülő, mint a nem termelésbe forgatott, értsd, az egyéni gyarapodás szempontjából lehet, hogy jobban jársz egy értékpapír-piaci befektetéssel, mint a gyárad bővítésével. Ez az egyik olyan pont, amit te is kitermeltél, ahol a gyarapodás mértéke élesen elválik a reálgazdaságtól, és már csak részben függ a befektetett munkától. Ebből fakad az is, hogy a munkaadód az által megkeresett 1000 pénzegység esetében ő úgy értékel, hogy annak csak 10%-a származott a te munkádból, ezért neked csak 100 pénzegység bért juttat. Máris kialakult egy bődületes vagyoni különbség.
A probléma az, hogy a nem termelési alapú vagyonfelhalmozást olyan elemi szinteken is támogatjuk, mint a pénzhasználat. Mindaddig, ameddig elfogadjuk, hogy egy papírra nyomtatott számsorozat értékhordozó, és ez az értékhordozó ma 1 kg húst ér, holnap pedig már csak 0,7 kg-ot, addig sokkal egyszerűbb lesz a reálgazdaságon kívül eső területeken vagyont felhalmozni, és sokkal könnyebben állandósulnak vagy növekednek vagyoni különbségek.
Ez a rendszer alapvetően még mindig úgy néz ki, hogy a termelésből származó többletet felhalmozzuk és ezt újra felhasználva, "forgatva" gyarapítjuk a vagyonunkat. A termelők és a többletet kezdeti szinten újraforgatók megléte nélkül nagyban sem lehet játszani. A különbség abban keresendő, hogy mára a termelésbe közvetlenül újraforgatott többlet sok esetben kevésbé megtérülő, mint a nem termelésbe forgatott, értsd, az egyéni gyarapodás szempontjából lehet, hogy jobban jársz egy értékpapír-piaci befektetéssel, mint a gyárad bővítésével. Ez az egyik olyan pont, amit te is kitermeltél, ahol a gyarapodás mértéke élesen elválik a reálgazdaságtól, és már csak részben függ a befektetett munkától. Ebből fakad az is, hogy a munkaadód az által megkeresett 1000 pénzegység esetében ő úgy értékel, hogy annak csak 10%-a származott a te munkádból, ezért neked csak 100 pénzegység bért juttat. Máris kialakult egy bődületes vagyoni különbség.
A probléma az, hogy a nem termelési alapú vagyonfelhalmozást olyan elemi szinteken is támogatjuk, mint a pénzhasználat. Mindaddig, ameddig elfogadjuk, hogy egy papírra nyomtatott számsorozat értékhordozó, és ez az értékhordozó ma 1 kg húst ér, holnap pedig már csak 0,7 kg-ot, addig sokkal egyszerűbb lesz a reálgazdaságon kívül eső területeken vagyont felhalmozni, és sokkal könnyebben állandósulnak vagy növekednek vagyoni különbségek.