A javak megdöbbentően igazságtalan elosztása az USA-ban
Nálunk sem lehet különb a helyzet. Magyarországon 2012-ben a 15 leggazdagabb ember vagyona 1.211 milliárd forint volt. Volt olyan, aki ebben az évben 65 milliárdot keresett. Eközben a közmunkabér 47.000 Ft volt! Míg egy nagyon szűk réteg elképesztő luxusban él, a keményen dolgozó tömegeknek nincs pénzük ételre, tűzifára, gyerekeik iskoláztatására!
Sajnálatos módon gazdasági szempontból irreleváns, hogy egy nagy tömeg gazdagodik apránként - egy erős középosztály kapitalista keretek között gondolkodva nem gyarapodhat hosszú távon ugrásszerűen, vagy egy kis tömeg rohamosan. Ha nagy gazdasági entitásokat nézel, ott világgazdasági szempontból elsősorban makrogazdasági mutatók a meghatározók - főleg ugyebár a GDP, nagy GDP-t pedig irreálisan nagy egyenlőtlenségek mellett is lehetséges előállítani. Ebből adódik pl. az, hogy a Magyarországon gyártott Audik, Mercedesek jelentős hányadát teszik ki a hazai GDP-nek, ugyanakkor az azt előállítók igen jelentős része vagyonfelhalmozás szempontjából távol áll attól, hogy a saját maga által legyártott Audit megvásárolja. Természetesen mindez csak egy kényes egyensúlyi állapotban értelmezhető, addig, ameddig a társadalom - akármilyen okból - megtűri a nagy vagyoni különbséget.
Stabil ország ideális társadalomképéről vagyonmegoszlás szempontjából manapság igen nehéz beszélni. Az erős középosztállyal rendelkező társadalom - mint ahogyan azt már írtam is - elsősorban akkor megkerülhetetlen, ha az ország alapvetően belső fogyasztásra hagyatkozik, ez viszont a mélyen integrált és globalizált nyugati világban nem jellemző. Az erős középosztály lehet következménye egy stabil gazdaságnak, viszont mára már nem kitétele. A legjobb példa erre Kína, amely az elmúlt néhány évtizedben a belső fogyasztás fellendítését, egy erős középosztály kiépítését tűzte ki céljául, gyarapodtak is rendesen, és mára oda jutottak, hogy a külpiac döngeti a falaikat, és ezzel a stabil ország "stabil" társadalmát is.
Etikailag, morálisan ez a rendszer büdösebb, mint egy kéthetes vizes zokniba csomagolt pálpusztai, de tisztán gazdasági teljesítményt ma már nagyon könnyű, ha nem könnyebb etikátlanul, moralitás nélkül, kvázi igazságtalanul elérni. Ismétlem, mindez természetesen csak addig érvényes, ameddig ehhez aktivitásával vagy passzivitásával a vagyontalan tömeg is asszisztál.
Stabil ország ideális társadalomképéről vagyonmegoszlás szempontjából manapság igen nehéz beszélni. Az erős középosztállyal rendelkező társadalom - mint ahogyan azt már írtam is - elsősorban akkor megkerülhetetlen, ha az ország alapvetően belső fogyasztásra hagyatkozik, ez viszont a mélyen integrált és globalizált nyugati világban nem jellemző. Az erős középosztály lehet következménye egy stabil gazdaságnak, viszont mára már nem kitétele. A legjobb példa erre Kína, amely az elmúlt néhány évtizedben a belső fogyasztás fellendítését, egy erős középosztály kiépítését tűzte ki céljául, gyarapodtak is rendesen, és mára oda jutottak, hogy a külpiac döngeti a falaikat, és ezzel a stabil ország "stabil" társadalmát is.
Etikailag, morálisan ez a rendszer büdösebb, mint egy kéthetes vizes zokniba csomagolt pálpusztai, de tisztán gazdasági teljesítményt ma már nagyon könnyű, ha nem könnyebb etikátlanul, moralitás nélkül, kvázi igazságtalanul elérni. Ismétlem, mindez természetesen csak addig érvényes, ameddig ehhez aktivitásával vagy passzivitásával a vagyontalan tömeg is asszisztál.