Jah, még annyit az első bekezdésedre, hogy és te voltál már olyan szituációban, amikor teljesen mindegy, hogy neked milyen erős önkontrollod van, hogy mennyire vagy megfontolt, következetes, mert akkor is csak sodródsz a pillanat történéseivel?!
Mert sajnos vannak olyan élethelyzetek melyeket bármennyire is akarjuk, nem mi irányítunk, uralunk.
Nekem volt ilyen helyzet. A nyomát azóta is viselem magamon. Nem írom le a történetet, nem untatnék ezzel senkit, de annyit elmondhatok, hogy én nagyon is higgadt, megfontolt voltam. A támadó nem...
Csak a lélekjelenlétemnek és önuralmamnak volt köszönhető, hogy nem volt vérfürdő. A barátaim megúszták, a támadó megúszta, én nem.
Bevallom neked, hogy ma már máshogy cselekednék.
A kommandósnak ott a több évnyi kiképzés, a felszerelés, a szakképzett társak.
Az őrnek, neked, meg nekem ott a józan ész, a szív és a szerencse. Legjobb esetben ez így együtt. :)
Mert sajnos vannak olyan élethelyzetek melyeket bármennyire is akarjuk, nem mi irányítunk, uralunk.
Nekem volt ilyen helyzet. A nyomát azóta is viselem magamon. Nem írom le a történetet, nem untatnék ezzel senkit, de annyit elmondhatok, hogy én nagyon is higgadt, megfontolt voltam. A támadó nem...
Csak a lélekjelenlétemnek és önuralmamnak volt köszönhető, hogy nem volt vérfürdő. A barátaim megúszták, a támadó megúszta, én nem.
Bevallom neked, hogy ma már máshogy cselekednék.
A kommandósnak ott a több évnyi kiképzés, a felszerelés, a szakképzett társak.
Az őrnek, neked, meg nekem ott a józan ész, a szív és a szerencse. Legjobb esetben ez így együtt. :)