Sok igazság van abban, amit a srác nyom, de azért vannak benne visszásságok is. Ahogy én látom ezt, amiről a srác beszél:
A technológia fejlődés nagyon jó dolog, már csak az a tudás is, amivel most rendelkezünk - bár nagyon az elején vagyunk még - elég lenne ahhoz, hogy a Földön megszüntesse a nyomort, a betegségeket, az éhséget, és talán még általános jólétet is teremthetne. Csak az a baj, hogy a technológia fejlődésével párhuzamosan az emberi értékek, erkölcsök nem változtak ugyanilyen sebességgel. Ha egy gyerekhez akarom hasonlítani az emberiséget, akkor régen fakardot forgató gyerekek voltunk, akik, ha odacsaptak a másik gyereknek, akkor annak zúzódása lett, rosszabb esetben eltört a karja, vagy kiment a szeme. Most fakard helyett ugyanennek a gyereknek félautomata fegyver van a kezében, ami nem csak, hogy megöli, hanem még megöl mellé száz másikat. A technológiai fejlődés okozta súlyos veszélyektől eltekintve az, amiről beszél évezredek óta itt van az emberi társadalmakban, civilizációkban: a vallás mindig megosztotta az embereket, isten, istenek nevében gyilkolásztak eddig a legtöbbet, mindig volt hatalomvágy, mindig voltak gyerekek, aki egyre inkább felnőttként viselkedtek, volt bűnözés, gyilkosság, és még sorolhatnám. Csak most ezek azért hatványozódnak (vagy tűnnek úgy), mert ezeket azonnal látjuk. A XI. században, ha egy portyázó horda feldúlt egy kisebb falut, elvitte az asszonyokat és a vagyont, a pasikat meg leölte, akkor jó sok időbe eltelt, amíg az adott terület uralkodója erről hírt kapott, más falvak meg jó, ha egyáltalán valaha is tudomást szereztek róla. Ma meg élőben nézzük, ahogy egy pilóta nélküli drón kilövi a az embert, ami darabjaira szakad. De maga a jelenség ugyanaz. És ez a baj itt igazából! Hogy hiába technológia, hiába fejlettség, ez csak látszólagos: ugyanazokat műveljük, mit ezer és ezer és ezer évekkel ezelőtt, csak most más a "játszótér", és mások az eszközök. Hiába magasztaljuk annyira magunkat, tudományos, technológia, filozófia fejlődés, ez csak illúzió. Semmi nem változott... és nem is fog!
Végül önmagunkat fogjuk elpusztítani. Ezt magunknak csináljuk. Légszennyezés? Túlhalászás? Évezredekig tartó műanyag az erdőkben és a vizekben? Felelőtlen fakitermelés? Féltjük a bolygót? Lóf*szt! Magunkat kéne félteni. Ha holnap eltűnik az ember, tíz millió év múlva a Földön semmi nyoma nem marad, hogy valaha itt voltunk. Max. a megkövesedett csontvázaink a földben. És ez mi idő a bolygónak? Semmi! Még ugyanennyi ideig, kb. 4.5 milliárd(!) évig fog ugyanígy keringeni a Nap körül. Arrogáns az ember, mint faj. Nem csoda, hogy magunkat pusztítjuk el, soha, semmiből nem tanulunk.
A technológia fejlődés nagyon jó dolog, már csak az a tudás is, amivel most rendelkezünk - bár nagyon az elején vagyunk még - elég lenne ahhoz, hogy a Földön megszüntesse a nyomort, a betegségeket, az éhséget, és talán még általános jólétet is teremthetne. Csak az a baj, hogy a technológia fejlődésével párhuzamosan az emberi értékek, erkölcsök nem változtak ugyanilyen sebességgel. Ha egy gyerekhez akarom hasonlítani az emberiséget, akkor régen fakardot forgató gyerekek voltunk, akik, ha odacsaptak a másik gyereknek, akkor annak zúzódása lett, rosszabb esetben eltört a karja, vagy kiment a szeme. Most fakard helyett ugyanennek a gyereknek félautomata fegyver van a kezében, ami nem csak, hogy megöli, hanem még megöl mellé száz másikat. A technológiai fejlődés okozta súlyos veszélyektől eltekintve az, amiről beszél évezredek óta itt van az emberi társadalmakban, civilizációkban: a vallás mindig megosztotta az embereket, isten, istenek nevében gyilkolásztak eddig a legtöbbet, mindig volt hatalomvágy, mindig voltak gyerekek, aki egyre inkább felnőttként viselkedtek, volt bűnözés, gyilkosság, és még sorolhatnám. Csak most ezek azért hatványozódnak (vagy tűnnek úgy), mert ezeket azonnal látjuk. A XI. században, ha egy portyázó horda feldúlt egy kisebb falut, elvitte az asszonyokat és a vagyont, a pasikat meg leölte, akkor jó sok időbe eltelt, amíg az adott terület uralkodója erről hírt kapott, más falvak meg jó, ha egyáltalán valaha is tudomást szereztek róla. Ma meg élőben nézzük, ahogy egy pilóta nélküli drón kilövi a az embert, ami darabjaira szakad. De maga a jelenség ugyanaz. És ez a baj itt igazából! Hogy hiába technológia, hiába fejlettség, ez csak látszólagos: ugyanazokat műveljük, mit ezer és ezer és ezer évekkel ezelőtt, csak most más a "játszótér", és mások az eszközök. Hiába magasztaljuk annyira magunkat, tudományos, technológia, filozófia fejlődés, ez csak illúzió. Semmi nem változott... és nem is fog!
Végül önmagunkat fogjuk elpusztítani. Ezt magunknak csináljuk. Légszennyezés? Túlhalászás? Évezredekig tartó műanyag az erdőkben és a vizekben? Felelőtlen fakitermelés? Féltjük a bolygót? Lóf*szt! Magunkat kéne félteni. Ha holnap eltűnik az ember, tíz millió év múlva a Földön semmi nyoma nem marad, hogy valaha itt voltunk. Max. a megkövesedett csontvázaink a földben. És ez mi idő a bolygónak? Semmi! Még ugyanennyi ideig, kb. 4.5 milliárd(!) évig fog ugyanígy keringeni a Nap körül. Arrogáns az ember, mint faj. Nem csoda, hogy magunkat pusztítjuk el, soha, semmiből nem tanulunk.