
Nem kertelünk: nehéz jövő elé néz, ha 30-40 év múlva kell nyugdíjba mennie, és nem tesz félre tízezreket havonta. Jobb, ha már most megbarátkozik a gondolattal: az államtól olyan keveset fog kapni, hogy még akkor is összeszorított fogakkal kell küzdenie, ha egy-két lakás árát félre is teszi.
Ez semmi ahhoz képest, ami ránk vár. A kis Szijjártó és társai úgy megfingatnak minket, hogy abba belenyomorodunk.
Mert nekünk lehet, hogy nem lesz nyugdíjunk, de a gyerekeinknek, unokáinknak lesz csak igazán kánaán. Már ha lesz akkor még valaki, aki nem hagyta el a süllyedő hajót.
És csodálkoznak, hogy nem vagy elég motivált, hogy a morál milyen gyér. Mégis hogyan kéne az embernek dolgoznia, mikor nap, mint nap a pofájába nyomják, hogy teljesen hasztalan és értelmetlen az, amit csinál. Ugyanakkor látjuk, hogy egyes embereknek csak úgy terem egy 170 millás háza, több luxusingatlana a belvárosban, egy stadionja a kertben. Kabaré...