![](http://www.ize.hu/_files/pictures/58/58643.jpg)
Nem kertelünk: nehéz jövő elé néz, ha 30-40 év múlva kell nyugdíjba mennie, és nem tesz félre tízezreket havonta. Jobb, ha már most megbarátkozik a gondolattal: az államtól olyan keveset fog kapni, hogy még akkor is összeszorított fogakkal kell küzdenie, ha egy-két lakás árát félre is teszi.
Nem tudom mennyi idős vagy és hogy milyen anyagi helyzetben élsz, van e segítséged. Természetesen távol álljon tőlem, hogy turkáljak a zsebedben, csupán arra szeretném felhívni a figyelmed, hogy nem vagyunk egyformák, minden sors, életút más és más.
Rengetegen élnek(köztük felelős, tanult, becsületes, szorgalmas emberek) úgy, hogy nincs magas fizetésük, biztos anyagi hátteret nyújtó szülői segítségük, örökölt ingatlanjuk, stb. Emellett van egy hitelezett vagy bérelt lakás, egy halom fizetnivaló a szolgáltatók felé, esetleg pár kisebb tartozás és mondjuk 1-2-sok éhes kisszáj.
Mikor fiatalabb voltam, akkor úgy, ahogy te éveken keresztül félretettem, gyűjtögettem. Akkor én is úgy gondoltam, hogy ez milyen könnyű, a többi idióta ember miért nem így cselekszik. Aztán teltek az évek, hiába képeztem magam, tanultam munka mellett, ezzel arányosan a fizetésem nem nőtt, csak a kiadások.
Az embernek közben családja lesz, akikről gondoskodni kell. A gyereknek nem lehet azt mondani, hogy még 2 hónapig szorítson a cipő, nincs karácsonyi ajándék, most nem veszünk gyümölcsöt, mert apának gondolnia kell a nyugdíjas éveire.
És bassza meg az ember van olyan önző, hogy évente egyszer elmenne egy moziba, venne egy cipőt vagy lecserélné a 24 éves hűtőt.
Félreértés ne essék én most nem panaszkodni akarok, mert én még a szerencsésebbek közé tartozom, de rohadt egy dolog volna részemről, ha innen a gép elől ülve tanácsokat osztogatnék másoknak, úgy, hogy fogalmam sincs milyen helyzetben vannak.
A másik, amiről itt most szó van, az maga az elv. Nyilván itt a többség nem abban reménykedik, hogy valaki más megoldja helyettük, csak tudod, joggal várhatna az ember öreg, vén fasz korában attól segítséget, akinek számlájára egész élete során súlyos milliókat, tízmilliókat befizetett valamilyen jogcímen, többek között azért, hogy nyuggerként pár évig gondoskodjanak róla szerény keretek között.