Szóval így nézhetett ki egy Slayer koncert az 1300-as évek derekán.. :D
Viccet félre téve, azért az se mindegy hogy hagyományos lovagi tornáról beszélünk, vagy valódi csatákról, bár a videót elnézve ezek a srácok inkább a valódi csaták feelingjét próbálják vissza adni, ami lássuk be tényleg elég kaotikus lehetett. A kettő között mondjuk csak annyi volt a különbség hogy az egyiknek azért voltak rendes szabályai míg mint tudjuk háborúban ellenben viszont minden ér, mert ott elviekben csak győztes és vesztes létezik. Persze a Lovagi tornákon sem voltak ritkák a halálos kimenetelű balesetek, ezért a pápa egyszer megkísérelte betiltani az elit rétegnek ezt a látványos mókáját, de nem nagyon járt sikerrel a terve, hiába bélyegezte barbár szokásnak, mert az embereknek kellett a show már akkor is.
Továbbá azért arról sem szabad megfelejtkezni hogy annak idején egy valódi lovag jelöltet már 7-8 éves korában illett apródnak adni, hogy egy másik lovag oldalán kitanulja az egész "ipart". Tehát egész ifjú korában ezeket a dolgokat kellett tanulnia, más egyebek mellett, szóval azért valószínűleg egy leheletnyivel otthonosabban mozogtak a páncélban mint ezek a srácok és a vívó stílusuk is jóval hát.. hatékonyabb volt.. Persze a lóra a többség még így sem tudott felszállni segítség nélkül, ha meg leesett egy ütközet közepén hát így járt, jó esetben gyalog folytatta tovább, ha volt rá lehetősége. A csata hevében pedig jóformán a pajzson látható, vagy az esetenként a vértezet felett hordott ujjatlan ruhán lévő címer alapján különböztették meg az ellent a baráttól, de valamilyen jelzést mindenképp kellett hordaniuk, hogy melyik házból valók és mivel egy lovagnak minden nemesi címert ismernie kellett, minimum a saját hazájában lévőket, így azért talán volt annyi eszük hogy nem rontottak egymásnak a felismerték egymásét. Egy keresztes hadjáratban pedig gondolom már csak ruha alapján sem volt nehéz rájönni hogy ki a Szaracén és ki keresztes. :D persze megeshetett hogy ha a sisak elcsúszott az ember fején és hallotta hogy kb öten ordítva rohannak felé akkor elkezdett vakon vagdalkozni mint egy elszabadult elektromos kasza a 70 éves Jani bácsi kezében. Szóval ja valószínűleg nem ritkán megeshetett hogy valaki olyat vágott le az adrenalin hevében akit nem kellett volna..
Jó hát gondolom, hogy ezek nem profi párbajtőrözők. De tényleg kíváncsi lennék, annak idején milyen lehetett egy csata. Mondjuk a római légióban profikkal, de akár egy sima középkori csata, amikor vittek minden parasztot, akit tudtak és akinek fingja se volt, hogy néz ki egy kard. Vagy mondjuk japánban, ahol biztos nem hajoltak meg azelőtt, hogy hasba szúrták a másikat. Szerintem kicsit túl van nosztalgiázva ez is, minden minden más. Persze egy előadásra kell a látvány, de egy háborúban?
(Kicsit ez megy manapság is, amikor azt hiszik, hogy jó móka, elmegyek lövök kettőt leszedek három csírát, és semmi bajom nem lesz. Amikor meg megy a harc, robbannak a testek, szakadnak a kezek lábak, és senki sem fair a másikkal szemben, akkor meg utána jön az idegösszeomlás, meg a háborús trauma.)
A videón szereplő emberek meg igen, valószínű "erős" fiúk, akik harcosnak képzelik magukat. De legalább egymást püfölik, és ahogy nézem van bíró is, szóval van benne valami irány.
Azért abban az időben, egy olyan csatában, ahol egymásnak esik két 30-40e fős sereg, ott bizony felejtős a fair 1-1 elleni küzdelem. Ott, ahol az a cél, hogy Te előbb kaszabold le az ellent, és életben maradj, nem valószínű, hogy túlzottan adtak erre. :)
Egyébként nem tudom, hogy kinek a fején volt már ilyen sisak? Pár dolgot tudni kell azért róluk. Pl. azt, hogy egy rövidebb kocogás után van egy sansz az ájulásra, mert hajlamos elfogyni a levegő. (bár nem hermetikusan zárt, abban az állapotban ez bizony sokaknál kevés). A sisakok többségének lőrésszerű nyílásai vannak, amin ki kellene látni. Ez egy adok-kapok közben nem mindíg sikerül, így bizony előfordulhat a vaktában levegőbe kalimpálás. Gyakorlatilag semmit nem látni, úgyhogy 1-1 ütközetben lehetett friendly fire rendesen... :)
Egyébként ezek a sisakok a vágások ellen védtek valamelyest, de az ütésekkel szemben.... :\ fém sisak a fejen, még ha egy rongy, vagy sapka is volt alatta.... az a fokos ütés nem csodálom, hogy kiterítette a faszit...
Ha egyszer ott vannak ezek a jó kis fegyverek, akkor miért inkább MMA-s térdemelgetős rúgásokkal esik a másiknak? Csak nem azért, mert ahhoz ért a focidrukkerje, a fegyverhasználatot meg tanulni kellene (már azon kívül, hogy hadonászunk vele)? Itt még kardokat is kb. bézbólütő szintjén kezelik.
Láttam már korhű vívó országos bajnokságot, ott is voltak utána színes foltok, de legalább meg tudták fogni azt a másfélkezes kardot. Vagy használták a pajzsot a buzogány-/fokosütés hárítására.
Én először azt is hittem, hogy ez ilyen kulturált ultra harc. Tényleg így is lejátszhatnák egymással a dolgot. De egyetértek az előttem szólóval, hogy csak a filmekben tűnik olyan rendezettnek egy csata. Valószínű tényleg mindenki ütött vágott akit ért, és ahogy tudott, ha hátulról hát hátulról. Nem véletlenül voltak olyan fegyverek, mint szöges buzogány, a lényeg az ellenfél aprítása, ritkítása volt. Így akár még korhűbb is lehet, mint amikor táncikálva kardoznak a lovagi tornákon. Persze ott nem sérülnek, itt meg azért rendesen odavágnak a bárddal meg a karddal. Gondolom nem éles, de azért nem piti.
Nem vagyok biztos abban, hogy azokban az időkben ilyen párbeszédek folytak volna a csatamezőn:
- Uram! Szeretne Ön egy kardcsapást a homlokára?
- Köszönöm nem Uram! A vállamra viszont elfogadnék egyet, nehogy az asszony megszóljon, hogy a hátsó sorban ücsörögtem.
- Ááá értem, nekem is hasonlóan viselkedik a fehérnép a csaták után. No de milyen erősségűt parancsol?
- Ha lehetne akkor ne törjön el a karom, de azért a páncélom horpadjon be. Ha véletlenül még egy lila foltot is sikerülne odapöccintenie azért felettébb hálás lennék.
- Megteszek minden tőlem telhetőt. Na akkor most szorítsa össze a fogát, csukja be a szemét és 3, 2, 1...
- Na? Mi lesz?
- Várjon! Célzok.
- Áu. Nem is volt olyan kellemetlen mint amilyenre számítottam, de szerintem megtette a hatását. Mire hazaérek belilul.
- Örömmel segítettem uram. Parancsol még valamit?
- Nem, köszönöm, lassan továbbállok, ön esetleg kér valamiféle csatasérülést?
- Nem, nem, Isten őrizz! Otthon mit mondok? Levágtam egy ember karját, aztán még visszacsapott? Majd keresek másik segítőkész ellenfelet.
- Értem. Ez esetben az Isten megáldja önt és további jó csatározást!
- Köszönöm! Önnek is hasonlókat!
Bár az elvetemült angoloknál lehet, hogy volt hasonló párbeszéd :)
Mindenesetre azért volt 1-2 aljas hátbatámadás, a mindenki mindenki ellen harcokban meg teljesen eltévedtem. Mikor ketten ütnek egyet, de mikor kiütötték egymásnak esnek.
Csak idő kérdése hogy valakit úgy fejbe verjenek, hogy ott is maradjon.