Nem vagyok biztos abban, hogy azokban az időkben ilyen párbeszédek folytak volna a csatamezőn:
- Uram! Szeretne Ön egy kardcsapást a homlokára?
- Köszönöm nem Uram! A vállamra viszont elfogadnék egyet, nehogy az asszony megszóljon, hogy a hátsó sorban ücsörögtem.
- Ááá értem, nekem is hasonlóan viselkedik a fehérnép a csaták után. No de milyen erősségűt parancsol?
- Ha lehetne akkor ne törjön el a karom, de azért a páncélom horpadjon be. Ha véletlenül még egy lila foltot is sikerülne odapöccintenie azért felettébb hálás lennék.
- Megteszek minden tőlem telhetőt. Na akkor most szorítsa össze a fogát, csukja be a szemét és 3, 2, 1...
- Na? Mi lesz?
- Várjon! Célzok.
- Áu. Nem is volt olyan kellemetlen mint amilyenre számítottam, de szerintem megtette a hatását. Mire hazaérek belilul.
- Örömmel segítettem uram. Parancsol még valamit?
- Nem, köszönöm, lassan továbbállok, ön esetleg kér valamiféle csatasérülést?
- Nem, nem, Isten őrizz! Otthon mit mondok? Levágtam egy ember karját, aztán még visszacsapott? Majd keresek másik segítőkész ellenfelet.
- Értem. Ez esetben az Isten megáldja önt és további jó csatározást!
- Köszönöm! Önnek is hasonlókat!
Bár az elvetemült angoloknál lehet, hogy volt hasonló párbeszéd :)
Mindenesetre azért volt 1-2 aljas hátbatámadás, a mindenki mindenki ellen harcokban meg teljesen eltévedtem. Mikor ketten ütnek egyet, de mikor kiütötték egymásnak esnek.
- Uram! Szeretne Ön egy kardcsapást a homlokára?
- Köszönöm nem Uram! A vállamra viszont elfogadnék egyet, nehogy az asszony megszóljon, hogy a hátsó sorban ücsörögtem.
- Ááá értem, nekem is hasonlóan viselkedik a fehérnép a csaták után. No de milyen erősségűt parancsol?
- Ha lehetne akkor ne törjön el a karom, de azért a páncélom horpadjon be. Ha véletlenül még egy lila foltot is sikerülne odapöccintenie azért felettébb hálás lennék.
- Megteszek minden tőlem telhetőt. Na akkor most szorítsa össze a fogát, csukja be a szemét és 3, 2, 1...
- Na? Mi lesz?
- Várjon! Célzok.
- Áu. Nem is volt olyan kellemetlen mint amilyenre számítottam, de szerintem megtette a hatását. Mire hazaérek belilul.
- Örömmel segítettem uram. Parancsol még valamit?
- Nem, köszönöm, lassan továbbállok, ön esetleg kér valamiféle csatasérülést?
- Nem, nem, Isten őrizz! Otthon mit mondok? Levágtam egy ember karját, aztán még visszacsapott? Majd keresek másik segítőkész ellenfelet.
- Értem. Ez esetben az Isten megáldja önt és további jó csatározást!
- Köszönöm! Önnek is hasonlókat!
Bár az elvetemült angoloknál lehet, hogy volt hasonló párbeszéd :)
Mindenesetre azért volt 1-2 aljas hátbatámadás, a mindenki mindenki ellen harcokban meg teljesen eltévedtem. Mikor ketten ütnek egyet, de mikor kiütötték egymásnak esnek.