Mindegy, hogy ráhagyod-e a gyerekre vagy sem, hogy van döntése, akkor is döntés előzi meg a tettét. Legfeljebb másodszorra képbe kerül, először még sikerült a felnőttnek rászednie. Ritkán, de lehet olyannal találkozni, amikor azt mondják, hogy van, aki hülyének születik, mint annál a gyereknél, aki elfújás helyett be akarja kapni a tortán az égő gyertyát, aztán jól megég a szája. Körülbelül ugyanez van a lopásnál is, amikor a felnőtt először rászedte a gyereket és lopatott vele, másodszor már észre veszi, hogy ez a felnőtt az ellenségem, harmadszor tűri a pofont, mert van benne gerinc. Szóval a lényeg, hogy szerintem ez az egész nevelősdi kamu, a gyerek pontosan tudja, mit miért csinál. Engem pl. nem tudtak nevelni, csak tanácsokat adni a jövőbeli döntéseimre vonatkozóan. Persze ebből kifolyólag nagyon sokszor pofoztak meg, mondjuk velem nem lopatni akartak, morális kérdésekben álltam ellen 5 éves koromtól kezdve, mert hülyeség az bőven volt körülöttem és sokszor éreztem úgy, mintha egyedül én gondolkodnék az élők közt. Néha, 100 emberből egyszer találkozok olyannal, mint én, pontosan kettőről tudok, szóval megértem, ha egy kis kétely övezi, amit mondok, de van ilyen.