''Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház!
Bátorkodtam elmenni egy hajléktalanszállóba, ahol 10 férfi közül 8-nak a TÖRTÉNETE ÚGY KEZDŐDÖTT, HOGY AMIKOR ELVÁLTAM. Ezért senki nem felelős?
Amikor külső társadalmi nyomásra vagy más csoportok nyomására a családon belüli, hozzátartozókon belüli erőszakról szóló törvényt megalkotjuk, úgy alkotjuk meg a törvényeket, hogy nem gondolunk arra, hogy megoldunk egy problémát, amivel egy másik problémát idézünk elő, és akkor most csodálkozva állunk, hogy itt van a hajléktalanság kérdése. Egyidejűleg ugyanazok a liberális jogvédő szervezetek - amelyeket egyébként külföldről pénzelnek - olyan szakvéleményeket adnak, hogy milyen jó a családon belüli erőszakban a kitiltás, és megoldásokat ezekre a kérdésekre nem adnak, ugyanakkor most a hajléktalankérdésben azt mondják, hogy mit akar ez a parlament csinálni, mert hogy kezeli, és hogyan próbálja, és a büntetőjog kategóriába tolja.'
Ne értsük félre; mikor Lukács a családon belüli erőszak törvényi szabályozása kapcsán kitiltásról beszél, akkor a távol tartás intézményét érti ez alatt. Lényegében jó hasonlattal, hiszen ennek eredményeként bárminemű elhelyezés igénye nélkül tilthatnak ki otthonából akár olyan személyeket is, akiket esetleg csak anyagi érdekből kíván a közös ingatlanból eltávolítani a családon belüli erőszakkal hamisan vádaskodó házastársuk.'
'A férfijogi aktivisták által régen hangsúlyozott tény, hogy a hajléktalanok jelentős része férfi.
/Megj: nálunk 80% körüli az arányuk./
Közismert, és most Dr. Lukács Tamás által is kihangsúlyozott tény az is, hogy a hajléktalan férfiak JELENTŐS RÉSZE EGY VÁLÁS KAPCSÁN KERÜLT LEJTŐRE. Közismert, de szóba hozni nem illik; a magyar bíróságok, a gyámügy, a szociális rendszerek sok esetben részrehajló, a férfiakat hátrányos helyzetbe kényszerítő intézkedéséket hoznak. Közismert tény, hogy a zömmel női családjogi bírák alkalmatlannak bizonyulnak több esetben arra, hogy a férfiakkal szemben igazságos, szolidáris családjogi döntéseket hozzanak.'
A többi részében viszont okos dolgokat írtál. Egy zárható kis sufni már elég lenne neki ahhoz h nekikezdjen élni. De lenne más lehetőség is:
http://index.hu/gazdasag/2014/02/25/sokszor_annyi_ures_lakas_van_mint_hajlektalan/
...
Egyébként a hajléktalanság problémája is visszavezethető hasonló kiindulóponthoz:
https://www.ferfihang.hu/2013/09/16/a-ferfiak-tarsadalmi-problemaja-nogyulolet/
''Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház!
Bátorkodtam elmenni egy hajléktalanszállóba, ahol 10 férfi közül 8-nak a TÖRTÉNETE ÚGY KEZDŐDÖTT, HOGY AMIKOR ELVÁLTAM. Ezért senki nem felelős?
Amikor külső társadalmi nyomásra vagy más csoportok nyomására a családon belüli, hozzátartozókon belüli erőszakról szóló törvényt megalkotjuk, úgy alkotjuk meg a törvényeket, hogy nem gondolunk arra, hogy megoldunk egy problémát, amivel egy másik problémát idézünk elő, és akkor most csodálkozva állunk, hogy itt van a hajléktalanság kérdése. Egyidejűleg ugyanazok a liberális jogvédő szervezetek - amelyeket egyébként külföldről pénzelnek - olyan szakvéleményeket adnak, hogy milyen jó a családon belüli erőszakban a kitiltás, és megoldásokat ezekre a kérdésekre nem adnak, ugyanakkor most a hajléktalankérdésben azt mondják, hogy mit akar ez a parlament csinálni, mert hogy kezeli, és hogyan próbálja, és a büntetőjog kategóriába tolja.'
Ne értsük félre; mikor Lukács a családon belüli erőszak törvényi szabályozása kapcsán kitiltásról beszél, akkor a távol tartás intézményét érti ez alatt. Lényegében jó hasonlattal, hiszen ennek eredményeként bárminemű elhelyezés igénye nélkül tilthatnak ki otthonából akár olyan személyeket is, akiket esetleg csak anyagi érdekből kíván a közös ingatlanból eltávolítani a családon belüli erőszakkal hamisan vádaskodó házastársuk.'
'A férfijogi aktivisták által régen hangsúlyozott tény, hogy a hajléktalanok jelentős része férfi.
/Megj: nálunk 80% körüli az arányuk./
Közismert, és most Dr. Lukács Tamás által is kihangsúlyozott tény az is, hogy a hajléktalan férfiak JELENTŐS RÉSZE EGY VÁLÁS KAPCSÁN KERÜLT LEJTŐRE. Közismert, de szóba hozni nem illik; a magyar bíróságok, a gyámügy, a szociális rendszerek sok esetben részrehajló, a férfiakat hátrányos helyzetbe kényszerítő intézkedéséket hoznak. Közismert tény, hogy a zömmel női családjogi bírák alkalmatlannak bizonyulnak több esetben arra, hogy a férfiakkal szemben igazságos, szolidáris családjogi döntéseket hozzanak.'